Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)

IV. A növénytermesztés problémái öntözött területeken - 5. Az öntözések végrehajtása

centrifugál seiraftyó — az öntözővíz meny- nyiségének helyes megál­lapításával a növényi táp­lálóanyagok a termelt nö­vények számára optimális mélységű talajrétegbe vi­hetők be, — az öntözővízzel való együttes műtrágya adago­lással megtakaríthatók a műtrágya kiszórás szállí­tási és munkaköltségei. A műtrágyáknak az ön­tözővízhez való keverése lényegében háromféle mó­don lehetséges(66. ábra): — a szivattyú nyomó­oldalán mellékáramkörbe kapcsolt oldó- és keverő­tartály segítségével, — a szivattyú szívóol­dalán elhelyezett, a szívó­csőhöz csatlakozó oldó- és keverőtartály segítségé­vel, — az oldó- és keverő- tartálybói a műtrágyaol­datnak külön nyomószi­vattyúval a nyomócsőhá­lózatba való juttatása ré­vén. Az említett megoldások elvi elrendezését Dobos után a 66. ábrán mutat­juk be. A műtrágyaoldó beren­dezések típusai közül ha­zánkban eddig csupán az első két változatot próbál­ták ki a gyakorlatban. A nagyobb esőztető ön­tözőberendezésekben és fürtökben azonban ezeket a viszonylag kis teljesít­ményű és sok kézi mun­kát igénylő oldókészülé­keket sokkal jobb hatásfokú, kézi munkát alig igénylő, a nyomásközpontnál elhelye­zett és az egyes fővezetékekhez csatlakoztatható műtrágyaoldó berendezéssel lehet (és kell is) helyettesíteni. Az ilyen berendezések egyik változatának elvi vázlatát a 67. áb­ra mutatja be. 66. ábra. Miitrágya-betáplálási módok 185

Next

/
Oldalképek
Tartalom