Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)

I. A mezőgazdasági termelés és a vízgazdálkodás - 3. Vízgazdálkodás

háborús állapot, erdőirtás, rablógazdálkodás nemcsak az ország termelőerőiben végzett felmérhetetlen pusztítást, hanem a mezőgazdasági termelés természeti feltételeit, alapjait is megváltoztatta. Korábban az ország középső medencéjébe messze benyúló ligeterdő- övezet sűrű települései és a középkor kulturált területei helyét a felégetett falvak pusztává vált határai foglalták el, egész éven át vagy az év jelentős részében vízzel borított területekkel s mocsárvilágba vesző vízfolyásokkal váltakozva.

A megváltozott vízrajzi viszonyok (amelyeket sokáig tévesen eleve meglevő természeti adottságnak tekintettek) és a vízrendezés nemzetközi viszonylatban páratlan méretű feladatai miatt, a magyar vízépítési tevékenység történetében sokáig a síkvidéki vízrendezések és ármentesítések álltak előtérben. Emellett nemcsak a feladatok nagysága, hanem az elmaradott társadalmi-gazdasági viszonyok miatt is, a munkálatok megkezdésére is csak viszonylag későn kerülhetett sor. A megkezdett munkálatok pedig vontatottan haladtak, korlátozott eredményekkel jártak, mert csak kisebb peremvidéki vízfolyások és medencék rendezésére vagy egyes vízügyi ágazati feladatok megoldására szorítkoztak. így a Bánátban a Bega és a Temes folyót szabályozták. A Vág árvizének levezetésére történt intézkedés. Az első nagyobb szabású vízi munkálat, az egységes Tisza-szabályozás gondolatát 1784- ben Szinnyei-Merse Jenő vetette fel. A nagyobb méretű vízimunkálatok megindításának azonban társadalmi-gazdasági, sőt műszaki és szervezeti feltételei is sokáig hiányoztak. Minderre csak a mérnökképzés és a műszaki igazgatás szervezetének kialakítása után kerülhetett sor.

Jellemző a vízrendezési feladatok alapvető jelentőségére, hogy a magyar műszaki felsőoktatás kialakulása is a vízügyi feladatokkal kapcsolatos. A Budapesti Műszaki Egyetem elődjét, a magyar mérnökképzés első intézményét, az Institution Geometricumot H. József 1782-ben éppen a vízrendezési feladatok megoldásához szükséges szakemberek: a földmérő és vízépítő mérnökök képzésére szervezte meg, mint azt az alapító oklevél kifejezetten hangsúlyozza. A munkálatok színvonalának biztosítása érdekében az állami mérnöki állások betöltését az Institutum Geometricum mérnöki oklevelének megszerzéséhez kötötte.

A vízszabályozás első nagyobb szabású munkái azonban csak a XIX. században kezdődtek meg. A Duna feltérképezését, az Alduna hajózhatóságát, a Tisza-szabályozás terveit a század első felében végzik el. Kivitelezésük Vásárhelyi Pál nevéhez fűződik. A halála óta eltelt mintegy 120 év sok mindent megvalósított azokból az elgondolásokból, amelyeket Vásárhelyi Pál, Beszédes József a nagy vízmérnökök vizeink rendezésére elképzeltek.

Az öntöző gazdálkodás története Magyarországon

Öntöző gazdálkodásunk, ezen belül az öntözéses növénytermesztés története 5 szakaszra bontható:

— az első szakaszt a XVIII. század közepéig,

— a második szakaszt a Kultúrmérnöki Hivatal létrehozásáig (1879),

— a harmadik szakaszt az első világháború végéig,

— a negyedik szakaszt a második világháború végéig,

— az ötödik szakaszt mezőgazdaságunk szocialista átszervezéséig számíthatjuk.

Ezek a szakaszhatárok általában egybeesnek egyes gazdasági korszakok fordulópontjaival, és tükrözik a társadalmi szükségletek és társadalmi viszonyok fejlődésében bekövetkezett változásokat is.

A történelmi Magyarország területén folyó öntözésekre vonatkozó első adatokat Evha Cselebi török utazó emlékirataiban olvashatjuk. 1660—64 között a Szerémség18