Petrasovits Imre - Balogh János: Növénytermesztés és vízgazdálkodás (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969)
IV. A növénytermesztés problémái öntözött területeken - 3. Az öntözővíz
Hazánkban elsőnek Kreybig foglalkozott az öntözővíz minőségével. Várallyai és Fejér szükségesnek tartják az öntözővíz és az öntözendő talaj együttes vizsgálatát. Szerintük az a víz feltétlenül alkalmas öntözésre, amely szódát nem tartalmaz és a lepárlás utáni szilárd maradéka literenként nem több 500 milligrammnál. Azóta hazánkban számos kutató foglalkozott az öntözővíz minőségi problémáival. Kiemelkedő eredményt kell tulajdonítanunk Arany, Darab, Dzubay, Filep, Szabolcs és Szebellédyné munkásságának. A víz minőségét befolyásoló tényezők közül fontosabbak a következők: — a hőmérséklet, — az úszó és lebegő nem élő anyagok mennyisége, minősége és egymáshoz való aránya, — az oldott anyagok mennyisége, minősége és aránya, — a vízben levő élő anyagok mennyisége és milyensége, — a vizek rádióaktivitása, a fertőzöttség intenzitása és minősége. Az öntözővíz hőmérséklete a talaj és a környezet hőfokát lehetőleg az optimális irányba mozdítsa. Hideg talajon hűvös időjárásban melegebb vízzel, aszálykor, rekkenő hőségben pedig a talaj, illetve levegő hőmérsékleténél hidegebb vízzel célszerű öntözni. Az optimális talaj-, illetve léghőmérséklet általában 28—35 C° körül mozog. így az öntözővízzel ennek a hőmérsékletnek a biztosítására kell törekednünk. Legkedvezőbb, ha az öntözővíz hőmérséklete 25 C° körüli. A hideg kútvíznek, különösen a déli, meleg órákban, perzselő hatást tulajdonítanak. Ennek az általános hiedelemnek azonban ellentmondanak az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet 1961. évi vizsgálatai. Ezek szerint a déli, meleg órákban csőkútból származó 12 C fokos vízzel esőszerűen öntözött füves lucernán, zöldpaprikán, cukorrépán és káposztán nem volt káros hatás. Az esőszerűen kipermetezett víz ugyanis a forró déli órákban — amíg földet ér — fel- melegszik. Lényeges, hogy az öntözővíz és a növényi test hőmérsékleti különbsége — találkozásuk időpontjában — ne haladja meg a 10—12 C fokot. Bulgáriai tapasztalatok szerint a nyári öntözésekre a 18 C foknál hidegebb vizet nem célszerű felhasználni. A növényeknek ilyen tűrőképessége legkisebb a csírázás szakaszában. A hideg víz az évelő növény kora tavaszi vegetációját is fékezheti. Különösen érzékenyek a víz alacsony hőmérsékletére a virágszervek. A vízben levő lebegő anyagok javíthatják, de ronthatják is annak értékét. A 0,1 milliméternél nagyobb szemcséjű hordalék általában káros, mert könnyen és gyorsan ülepedik, ezáltal szűkíti a csatornák és árkok medrét, költségesebbé teszi a karbantartást. A 0,1 mm—0,005 mm közötti nagyságú szemcsék legtöbbször kevés növényi tápanyagot tartalmaznak, a talaj fizikai sajátságait azonban javítják. A 0,005 milliméternél kisebb átmérőjű anyagi részecskék rendszerint növényi tápanyagokban gazdagítják a talajt. Kicsinységükkel azonban kedvezőtlenül hatnak a talaj pórusrendszerére, és rontják a talaj fizikai tulajdonságait. Az öntözővízben oldott anyagok károsak lehetnek a termesztett növényzetre és a termőtalajra egyaránt. Az öntözővízben oldott sók növényzetre gyakorolt mérgező hatása megzavarja a növények vízháztartását, ásványianyag-táplálkozását, gátolja az életfolyamatokat. A talajoldatban nagy ozmotikus nyomást előidéző sók felhalmozódása a talaj fiziológiai kiszáradásához vezet, amely zavarja a magvak, majd a növények vízutánpótlását. Az öntözővízben oldott sóknak talajra gyakorolt káros hatása sokszor csak rejtve, az öntöző gazdálkodás néhány sikeres esztendeje után, fokozatosan alakul ki. Ezért különösen a kutakból (továbbá belvizekből és csurgalékvizekből) történő öntözéskor nagy fontosságot kell tulajdonítani a talajvizsgálattal egybekötött vízminőségvizsgálatnak. 134
