Perényi Károly (szerk.): Üzemi vízrendezés. „Üzemi vízrendezés és talajjavítás” I. (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
4. Az üzemi vízrendezés tervezése
veknél légifelvételeket találhatunk, a helyi, gazdasági megfigyelések pedig kiegészíthetik ezeket az adatokat. Az igy nyert belvizállapot térképet általában 1:10 000 méretarányban célszerű ábrázolni. A belvizállapot jellemzésére öt csoportot különböztetünk meg. 1. Az év nagy részében állandóan vizboritott 2. Tavasszal és esőzések idején rendszeresen vizboritott 3. Nedves évjáratban viznyomásos á. Hullámtéri területek 5. Belviztől nem érintett területek A csoportosításnak megfelelően a növénytermesztési vonatkozások is rögzíthetők a növényzet jellemzőinek figyelembe vételével és a várható károsodás kimutatható. Az első három csoportba tartozó belvizállapot a károkozó, a hullámtéri területen pedig a termesztés biztonsága nem is várható. Ez a terület általában jó minőségű réti füállománnyal fedett, amelyet legeltetés előtt lekaszálnak. Természetesen az itt folyó munka kisüzemi jellegű. Tájékoztató adatok nyerhetők az Állami Biztositó kánbecsléseiből is. A talajadottságokról általában 1:10 000 méretarányú genetikus térkép és az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet felvételeiből, vizsgálati adataiból nyerhetünk adatokat /lásd "Talajjavitás", a II.kötetben/, ugyancsak a szükséges helyszini mintavételekkel és laboratóriumi vizsgálatokkal kell kiegészíteni az adatokat. Általában 5-10 ha-ként egy-egy 1,5 m mély kutató gödröt készítünk és vizsgáljuk a talajszelvényt. Szükség esetén /változatos talajtani és vizgazdálkodási viszonyok esetében/ a kutató gödrök száma növelhető és kézi fúrásokkal kiegészíthető. Az üzemi talajvizsgálatok és talajtérképezésre útmutatást a Talajtan tantárgy és a /18/, /19/ irodalom adnák.
