Perényi Károly (szerk.): Üzemi vízrendezés. „Üzemi vízrendezés és talajjavítás” I. (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)

4. Az üzemi vízrendezés tervezése

A közigazgatási, üzemi és közgazdasági viszonyoknál le kell irni a terület közigazgatási hovatartozását, kapcsolatait utakkal, vasutakkal, megközelíthetőségét, szállítási útvonalait, gazdálkodási alapjait, a termesztett növényeket, az állat- tenyésztés adatait, a művelési ágakat, a mezőgazdaságilag hasz nositott terület arányát a teljes területhez, a hozamokat, a művelési ágváltoztatási lehetőségeket, a meglévő táblásitást, tömböket, belső úthálózatot, annak állapotát, a növénytermesztés értékelését, a vezetésszerkezeti arányokat, az esetleges öntözés arányát és eredményeit, a terület vizháztartási elemzését, a talajmüvelés és a talajerőgazdálkodás helyzetét, a gépesitési viszonyokat és a fogaterőkihasználást, a munkaerő- helyzetet és a termelékenységi mutatókat.

A 9. ábra a gyomai Uj Élet Mg-TSz régi /a/ és uj /b/ táb- labeoszcását és az uj úthálózatát /c/ tünteti fel.

á.12. Mezőgazdasági és műszaki alapok

Az üzemi vízrendezés tervezésénél figyelembe kell venni a mezőgazdasági követelményeket. Ennek első és legfontosabb szempontja, amely hosszabb időre meghatározza a rendszer működését és változtatása sok nehézséggel jár, a megfelelő táb- lásitás és úthálózat kialakítása.

Táblának nevezzük az olyan természetes, vagy mesterséges határokkal körülvett földterületet, amelyet művelési akadály nem szakit meg, nem oszt fel. Hazai nagyüzemi körülményeink kö zött - sikvidéken - a táblák 20-60 ha területüek.

Fontos, hogy a tábla vizgazdálkodási szempontból is egységes legyen, azonos vizeliátottsági és lefolyási viszonyokkal közel azonos talajvizmélységgel, talajának hasonló kémiai és fizikai tulajdonságaival.

Általában a táblabeosztásokon sokat nem kell változtatni. Inkább 2-J régi tábla összevonásáról, határvonalak kiegyenlité séről és igy utak, dülőu>.ak, csatornák megszüntetéséről, vagy