Perényi Károly (szerk.): Üzemi vízrendezés. „Üzemi vízrendezés és talajjavítás” I. (Debreceni Agrártudományi Egyetem Öntözéses-Meliorációs Főiskolai Kara, Szarvas, 1974)
3. A felszíni és felszínalatti vízrendezés
20 nek. Gserkaszov szerint a kedvező talajvizmélységek talajok és növénycsoportok szerint: Tálajvízmélység cm-ben Növény Sikláp Homok Homokos vályog Középkötött vályog Kötött vályog Közönséges agyag Rétigyep /szénának/ 50-60 35-45 40-50 60-70 65-75 70-80 Rétigyep /legelőnek/ 70-80 40-50 45-55 70-80 80-90 70-85 Kenyérgabonák 70-80 45-50 50-60 65-80 70-80 70-75 Zöldség, gyök. gumósok 75-85 50-65 65-75 75-85 80-90 75-85 Kender-, komló, napraforgó 80-100 60-80 75-85 85-95 90-100 75-95 Összefoglalva megállapitható, hogy optimális talajvizmély- ség esetén a kapilláris vizemelés következtében a gyökérzóna talajának víztartalma a növény mindenkori talajnedvesség- és levegőigényének egyaránt megfelel /13/. 4 A talaj fizikai és kémiai tulajdonságai - az emberi és természeti tényezők hatására - változnak és emellett a növényi sorrend következtében a talajvizmélység vonatkozásában eltérő növények kerülnek ugyanazokra a táblákra, tömbökre. Ezek figyelembevételével úgy kell kialakítani az üzemi vízrendezés müveit, hogy képesek legyenek bizonyos határértékek között szabályozni a talajviz mélységét, az éppen termesztésben lévő növény igényét figyelembe véve. Tovább bonyolítja esetenként a kérdést a talaj növényi életre káros sótartalma. Ebben az esetben külön vizsgálatokra szorul az adott talaj sóháztartása és a talajvizjárás összefüggése. Utóbbi egyes területeken mértékadó, elsődleges szempont lehet, az egyébként optimális talajvizfelszin rovására is.
