Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
2. Általános meteorológiai alapismeretek - 2.2 A száraz és nyugalomban levő tiszta légköri levegő fizikai állapotjelzői
nyomáscsökkenés értéke egyenlő lesz a dz térfogategységben foglalt levegő tömegének a nehézségi gyorsulással való szorzatával: dp =-g-Q-dz. (2.2.3-3) Ezt az összefüggést a sztatika alapegyenletének nevezik. A jobb oldalon levő negatív előjel értelemszerűen azt fejezi ki, hogy pozitív dz azaz magasságnövekedés esetén a nyomás csökken, vagyis dp negatív számértékű. Homogén légkör esetén, tehát ha a levegő sűrűsége bármely magasságban azonos lenne, a (2.2.3-3) formula segítségével igen egyszerűen meghatározhatnánk valamely Zj és z2 magassági szintek közötti Az függőleges menti távolságra jutó p2~Pi = Ap nyomásváltozást, miután Az értékét a nehézségi gyorsulással és a szintek közötti állandó levegősűrűséggel kellene szorozni. Csakhogy a levegő sűrűsége a magassággal szintén csökken, éspedig nem egyenletesen, így tehát a számítás végrehajtásához szükséges annak is az ismerete, hogy a sűrűség mi módon változik a magassággal. Ennek meghatározásához az általános gázegyenletet használhatjuk, ha abból a sűrűséget kifejezzük. A további számításokhoz szükségünk lesz az R gázállandó numerikus értékére és egységére. Mint láttuk, a gázállandó meghatározható a gáz 0°C hőmérsékleten felvett fajlagos térfogata és nyomása alapján : R = P» kp 273 ' Száraz levegő esetén az 1 atm normál nyomáshoz(101 325m 1 • kg • s 2)/ = 0°C esetén V0 = 0,773276 m3*kg_1 fajlagos térfogat tartozik, így a száraz levegő gázállandójára R = 287 m2 • s-2 • K_1 értéket kapunk. Helyettesítsük be az általános gázegyenletből kifejezett q sűrűséget a (2.2.3-3) ösz- szefüggésbe: Az egyenletet elosztva p-\e 1 kapjuk: dp P Ebből most már könnyen meghatározhatjuk adott zl és z2 szintek (z2>zl) között a nyomásváltozást, illetve az alsó zt szint pt nyomásának ismeretében a felső szint p2 23
