Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)

2. Általános meteorológiai alapismeretek - 2.2 A száraz és nyugalomban levő tiszta légköri levegő fizikai állapotjelzői

nyomását, ha a felírt elemi változásokat összegezzük, tehát ha a kifejezést px és p2 valamint a z1 és z2 határok között integráljuk:

f‘dp = _JL r él

J p R J T'

A nehézségi gyorsulás értéke a troposzférában a magasság növekedésével csak elhanyagolható mértékben csökken, ezért értékét számításaink során állandónak tekinthetjük. Az egyenlet jobb oldalán álló integrál kiszámításához ismernünk kellene még a hőmérséklet magassági változását konkretizáló T=f(z) függvényt. A tapasztalat szerint, ha a z2 —zx = Az magasságkülönbség nem túl nagy (néhány km-en belül marad), a hőmérsékletnek magasság szerinti lineáris változása tekinthető, és így jó közelítéssel a légoszlop tetején mért T2 és alján észlelt 7j hőmérsékletek számtani közepével helyettesíthetjük a légoszlop hőmérsékletét, vagyis a

7’m = y(7’2 + 7’1)

immár állandónak tekinthető hőmérsékletet vehetjük T helyett. Ez esetben az integrálandó egyenlet a következő lesz:

aminek a megoldása

pi

r*dp J p

g

RTm

f dz’

In p2-ln p1 = —

RT

(z2-z1).

(2.23-4)

Az egyenletet kitevős formában is felírhatjuk:

9

P2 = Pie~*^<Z2_Zl) (2.2.3-5)

amiből kitűnik, hogy

1. a légnyomás a magasság növekedésével exponenciális mértékben csökken,

2. miután a csökkenés üteme rm-el fordítottan arányos, minél melegebb (hidegebb) a levegő, annál kisebb (nagyobb) egy adott magasságnövekedésre jutó légnyomáscsökkenés értéke.

Gyakorlati számításokhoz a (2.2.3-4) formulát átalakítva (a g/R állandó értékét beírva s a természetes logaritmusról áttérve a 10-es alapú logaritmusra) a következő munkaformulát kapjuk:

log p2 log Pi — 0,01485 ^7-, (2.2.3-6)-* m

ahol Az a z2 — zx magasságkülönbség értéke.

A (2.2.3-6) formulán két igen fontos számítás, a barométeres magasságmérés és a légnyomás tengerszintre történő átszámítása alapul. Lássuk ezek lényegét.

24