Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)

4. Leíró éghajlattan - 4.2 Az éghajlatok osztályozása

Figyelemre méltók azok a leíró éghajlat-osztályozások, amelyek a növényföldrajzi sajátosságok részletesebb elemzésével a hőmérséklet és csapadék évszakos változásának finomabb részleteit is tekintetbe véve alkotják meg éghajlati típusaikat. Ilyen osztályozást készített 1963-ban Troll, aki felosztásában a legtöbb rendszerben azonosan kirajzolódó 5 fő éghajlati zónán belül összesen 37 éghajlattípust különít el. Felosztása elsősorban botanikai, mezőgazdasági, növényföldrajzi szempontból értékes.

A genetikus jellegű éghajlat-osztályozások az adott éghajlati viszonyokat létrehozó okok vizsgálatát állítják előtérbe, és azokból vezetik le az éghajlatok minőségi eltéréseit. A genetikus osztályozás előnye a leíróval szemben az, hogy bepillantást enged a különféle éghajlatok kialakulásának fizikai mechanizmusába, ám kétségtelen hátránya (és ez különösen a geográfus számára előnytelen), hogy a tényleges éghajlatok részleteit nem tudja figyelembe venni, a klímaterületek elhatárolása konkrét éghajlati számértékekhez nemigen köthető, felosztása nagyvonalú, a finomabb részletek kidomborítására nem alkalmas. A genetikus osztályozások elsősorban az általános légkörzésből indulnak ki, és annak sajátosságai alapján állítják fel klímaöveiket. Következőkben néhányat ezekből is áttekintünk.

Hettner 1930-ban közzétett klímaosztályozása a Föld szélövezetein alapul. Felosztásánál figyelembe vette még a kontinentalitás mértékét, a vizsgált terület tengerhez viszonyított fekvését (keleti, ill. nyugati partvidék), a hegyvonulatok irányát s azt, hogy az adott táj az uralkodó áramlás luv vagy lee oldalán fekszik.

Flohn genetikus osztályozása (1950) lényegében Hettner felosztásának továbbfejlesztése az általános cirkulációra vonatkozó újabb ismeretek alapján. A következő 7 klímaövet különíti el:

1. egyenlítői nyugatiszél-zóna az 1TCZ által bejárt területeken,

2. a trópusi peremvidékek övezete nyári csapadékkal és téli passzáttal,

3. szubtrópusi száraz passzát-zóna,

4. szubtrópusi téli csapadékok övezete,

5 trópuson kívüli nyugatiszél-zóna,

6. szubpoláris zóna,

7. poláris keletiszél-zóna.

Mint látható, a felosztás kiemeli az általános cirkulációnak a planetáris szélválasztók éven belüli meridionális eltolódásából eredő évszakos változásait, azt a sajátosságot, hogy egyes övezetek az év során két különböző szélzónában foglalnak helyet. Ilyen heterogén klímaövek FlohN felosztása szerint a 2., 4. és 6., míg az 1., 3. és 7. homogén klímaövek, mivel egész éven át azonos szélzónához tartoznak.

Az uralkodó légtömegek alapján készített genetikus klímaosztályozást Aliszov 1950-ben. Négy fő övezetet különített el az alapvető légtömegek keletkezési helye szerint, ezek az egyenlítői, trópusi, poláris és arktikus légtömegek övezete. Ezeket a légtömegeket a stacionárius éghajlati frontok (lásd 2.12.2 fejezet) választják el egymástól, úgymint az arktikus, poláris és trópusi éghajlati frontok. A négy nagy öv kö233