Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
4. Leíró éghajlattan - 4.2 Az éghajlatok osztályozása
zött az éghajlati frontok évközi eltolódásai miatt kialakulnak olyan közbenső területek, amelyeken belül az év során különböző uralkodó légtömegek jelennek meg. Ilyen átmeneti területek a szubekvatoriális (nyáron egyenlítői, télen trópusi légtömegekkel), a szubtrópusi (nyáron trópusi, télen poláris légtömegekkel) és a szubarktikus (nyáron poláris, télen arktikus légtömegekkel). Ilyen módon Aliszov klímarendszerében ösz- szesen 7 övezet jelenik meg, amelyek földgömbi eloszlása majdnem tisztán zonális szerkezetet mutat. Ezek az övezetek az egyenlítői kivételével tovább finomíthatok aszerint, hogy bennük az adott légtömegek kontinentális vagy tengeri változata a domináló. Ez a klímafelosztás nagyon alkalmas arra, hogy az éghajlati jelenségek globális rendszerét a légtömegek keletkezésének, a keletkezési helyek évszakos helyzetváltozásának tükrében szemléltesse. Ahhoz azonban túlságosan nagyvonalú, hogy földrajzi elemzésnél erre a rendszerre támaszkodhassunk. A leíró és genetikus éghajlat-osztályozások mellett több olyan felosztással is találkozunk, amelyek kimondottan valamely praktikus cél érdekében különítenek el Földünkön területeket. Ezek a praktikus célú éghajlat-osztályozások egy-egy körülhatárolt konkrét kérdésre adnak konkrét választ, például külkereskedelmi, egészségügyi vagy mezőgazdasági szempontokat vesznek csak kizárólag figyelembe. így többek között elkészíthető a Föld éghajlati felosztása egy adott fémárucikk korrózióveszélye szempontjából, ez esetben az osztályozás alapja a relatív nedvesség és a csapadék megadott kritikus küszöbértékeinek gyakorisága lehet. Megadható olyan úgynevezett technoklíma osztályozás is, amely különböző műszaki termékek (pl. villamos- és híradástechnikai berendezések, gépek, bútorok stb.) biztonságos üzemeltetése, tartós használata szempontjából mérlegelik Földünk különböző tájainak éghajlatát, és ennek érdekében különböző éghajlati elemek adott kritikus értékeinek együttes előfordulási gyakoriságát teszik az osztályozás alapjává (pl. egy adott gyártmány esetében a 28 °C fölötti léghőmérséklet és a 75% fölötti relatív nedvesség együttes bekövetkezésének a gyakorisága lehet a mértékadó). Ugyanígy osztályozható az éghajlat a mérsékelt öv területén élő ember hőterhelése szerint is, ez esetben az éghajlat-osztályozásnak arra kell választ adnia, hogy pl. egy Közép-Európa éghajlatához szokott ember huzamosabb trópusi tartózkodása esetén szervezete milyen klimatikus megterhelésnek lesz alávetve. Természetesen az ilyen egészségügyi szempontú éghajlati felosztás számos variációja képzelhető el. Az előbbi európacentrikus szemléletű osztályozás mellett jogosan felmerülhet olyan beosztás igénye is, amely az Egyenlítői-Afrika éghajlatához szokott ember mérsékelt vagy hideg égövi akklimatizációs problémáit tartja szem előtt. A mezőgazdasági tervezés is gyakran vet föl olyan problémákat, amelyekre a legtömörebb választ szintén valamely speciális éghajlati felosztás alapján adható meg. A leggyakrabban felmerülő kérdés az, hogy egy adott növényfajta gazdaságos termesztése a különböző éghajlatú területeken milyen kockázattal realizálható. így például készíthetők olyan éghajlati körzetbeosztások, amelyek az őszi gabona áttele- lésének éghajlati kockázatát ábrázolják. Tapasztalatból ismert, hogy az őszi gabonánál súlyos kifagyási károsodás lép fel, ha a hőmérséklet tartósan —10 °C alá száll 234
