Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)

3. Fizikai klimatológia - 3.3 A légkör általános cirkulációja

A hőmérsékleti adatok lényegében azt az eloszlást tükrözik, amit a besugárzás lehetséges értékeinek övezetes eloszlásánál láttunk. Mind a besugárzás, mind a hőmérséklet az egyenlítőtől a pólusok felé haladva csökken, a csökkenés mértéke azonban nem egyenletes, viszonylag kicsiny a változás a trópusi és sarki övben, s legerősebb a 30°—70° szélességek között, a mérsékelt övben. A hőmérséklet-eloszlás további jellegzetessége, hogy a legmelegebb szélességi kör, az úgynevezett termikus egyenlítő nem esik egybe a földrajzi egyenlítővel. Átlagos helyzete az 5°—10° északi szélesség, azonban a Nap látszólagos évi járásával jelentős évszakos elmozdulást végez. így például az északi félteke nyarán a nagy kontinensek belsejében mélyebben benyomul a magasabb szélességek zónájába, míg a déli félteke nyarán helyenként délre távozik az egyenlítőtől (3.18. ábra).

Ennek az általános cirkuláció szempontjából lényeges jelenségnek a szerepére a későbbiek során még rámutatunk.

3.18. ábra. A termikus egyenlítő júliusi és januári helyzete

Visszatérve a hőmérséklet övezetes eloszlásához, egyszerűség kedvéért úgy foghatjuk fel a mérsékelt öv troposzféráját, hogy azt trópusi övben egységesen meleg, a poláris területeken egységesen hideg légtömegek határolják, e között pedig a meridián mentén erősen csökken a hőmérséklet. Vegyük fel a mérsékelt öv trópusok felőli határán / = 20°C, poláris határán pedig t— —10 °C hőmérsékletet, s számítsuk ki z= 1, 3, 5, 9 km magasságban a légnyomást, feltételezve, hogy a tenger szintjében a nyomás 1013 mb, s az átlagos függőleges hőmérsékleti gradiens f = 0,65 °C/100 m.

182