Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)

2. Általános meteorológiai alapismeretek - 2.1 A Föld légköre

Ettől a szinttől kezdve a hőmérséklet ismét csökken, s ez a hőmérsékletcsökkenés kb. 85 km-ig tart. E réteg neve mezoszféra. A mezoszféra felső határán az átlagos hőmérséklet — 92 °C, s ez a szint a légkör leghidegebb része.

Fölötte a hőmérséklet újabb és igen erőteljes emelkedése figyelhető meg. A légkör ezen tartománya az összetételt tekintve már a heteroszférához tartozó termoszféra, amelynek felső határa kb. 1000 km-ig terjed. Ebben a rétegben találhatók az elektromosságot vezető ionizált rétegek (az ionsűrűség megoszlása szerint 6 ilyen ionizált réteg különíthető el), ezért ionoszférának is nevezik. A termoszférára nagyon magas, 1000°C-ot is meghaladó hőmérsékletek a jellemzők, sőt erős sarki fény esetén 3500°C-ot is elérhet a hőmérséklet. Az ionizáció miatt ez a réteg vezeti az elektromosságot s ezért a rádióhullámok zömét visszaveri.

A légkör 1000 km fölötti rétegét exoszférának nevezik. Hőmérsékletére 1000 °C körüli érték becsülhető, tehát hasonló a termoszféráéhoz. Az exoszférára vonatkozó ismeretanyagunk még nagyon csekély.

A legújabb kutatások szerint a Föld mágneses erőtere is fogva tart elektromosan töltött részecskéket kb. 60 000 km magasságig. Ez a tartomány a magnetoszféra. A felsőbb légrétegekben nagy sebességgel mozgó molekulák ki is röppenhetnek a légkörből, ezért is bizonytalan a felső határ megadása. Voltaképp a légkör az a gázmennyiség, amit a Nap körüli keringése során a Föld magával visz.

Légkörünk hőmérsékleti rétegződését vázlatosan a 2.7. ábra szemlélteti, néhány jellemző számszerű adatot a 2.3. táblázat tartalmaz. Az adatok a földi légkör egészére vonatkozó átlagos értékek, a Föld különböző pontjain és különböző évszakokban, elsősorban a troposzférában és a sztratoszférában, ezektől jelentősen eltérő hőmérsékletek is előfordulhatnak.

2.1. ábra. A légkör hőmérsékleti rétegződése

16