Péczely György: Éghajlattan (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998)
3. Fizikai klimatológia - 3.1 Az éghajlat-meghatározó tényezők
4. A besugárzás mennyiségének évszakos különbsége az egyenlítőtől a pólusok felé növekszik. 5. Az évi sugárzásmennyiség az egyenlítőn közel két és félszerese a sarkpontok évi besugárzásának a nagyobb napdelelési magasságok miatt. A földrajzi szélességgel való változás azonban nem egyenletes. Csekély az évi besugárzás mennyiségének változása a 0°—20° és a 70°—90° szélességek között, míg a legerősebb meridián menti változást a 40°—60° szélességek között tapasztaljuk. A felsorolt jelenségek alapvetőek a különböző valóságos éghajlatok kialakulása szempontjából. Miután tisztáztuk a csillagászatilag lehetséges napsugárzás mennyiségének eloszlási törvényeit s megismerkedtünk a szoláris éghajlat alapvető sajátosságaival, továbbiakban a légkör besugárzást módosító hatásait elemezzük s feltárjuk a napsugárzás energiahozamának tényleges földgömbi eloszlását. Az előzőkben láttuk, hogy a földfelszínre lejutó napsugárzás energiahozamát csillagászati és légköri tényezők szabják meg. A napsugárzás energiahozamának földgömbi rendszerében az alapvető motiváló tényezők kétségkívül a csillagászatiak, az általuk létrehozott szabályos eloszlásra mint „zavar” vagy — az elektrotechnikából átvett és széleskörűen alkalmazott kifejezéssel élve —- „zajhatás” rakódnak rá a légköri tényezők. A besugárzást módosító légköri tényezők a következők: 1. a napsugarak légkörön át megtett útja, 2. a légkör sugárzásátbocsátó képessége, vízgőztartalma és szennyezettsége, 3. a felhőzet. Vizsgáljuk meg sorra e tényezők szerepét. A levegőrészecskék, a légkörben levő vízgőz és a levegőben tartózkodó különböző szennyező anyagok az áthaladó napsugarakat szétszórják és elnyelik, tehát a besugárzás intenzitását csökkentik. Nyilvánvaló, hogy az intenzitáscsökkenés arányos a napsugarak légkörön át megtett útjával. A felszínre merőleges napállás esetén a napsugarak 1 légkörnyi úthosszát tesznek meg a Föld felszínéig, s minél kisebb szög alatt hajlanak a napsugarak a felszínhez, a légkörön át megtett út annál nagyobb. Homogén (egyenlő sűrűségű) légkört feltételezve és figyelembe véve a Föld gömb alakját, a relatív úthossz napmagasságtól függő értékeit a 2.13. táblázatban közöltük. Az ideálisan tiszta és vízgőzt nem tartalmazó légkör sugárzásátbocsátó képességét a napsugárzás teljes spektrumára vonatkozó komplex átbocsátási együtthatóval jellemeztük (1. 2.11.2 fejezet). Az ott közölt (2.11.2-1) formula megadta azt, hogy ideálisan tiszta száraz légkör esetén a földfelszínre z relatív úthossz megtételekor érkező 7f sugárzáserősség miként számítható. Ha a hivatkozott (2.11.2-1) egyenletbe a megfelelő napmagassághoz tartozó z értékeket behelyettesítjük, bármely szélességi körre és bármely napra kiszámítható tiszta és száraz légkör esetén a napsugárzás energiahozama. Ezt tehát kizárólag a Nap magassági szöge és a nappal hosszúsága határozza meg. A légkör 134
