Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)

Belvizek - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy belvizei

Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy belvizei

öntések keletkeztek, melyek - átmeneti apadás után - a megújuló havazás, majd az esőzések hatására februárban tovább növekedtek, s csak április elején kezdtek lényegesen csökkenni. A Felső-Tisza vidékének kivételével az egész Alföldön súlyos helyzet alakult ki. A legnagyobb téli-tavaszi elöntés 190 ezer ha volt. A rendkívül magasra emelkedő talajvíz és a júniusi esők hatására újabb elöntések keletkeztek, főleg a Körösök és a Berettyó vidékén. A nyári elöntési csúcs az Alföldön megközelítette a 100 ezer hektárt. Az 1940-42. évi belvízjárás óta 1970-ben tartott legtovább a belvízi elöntés.

1971 -gyei száraz periódus kezdődött, mely 1974 tavaszáig tartott. 1971- ben az évi csapadékösszeg nagyon kevés volt az Alföldön a területi átlag nem érte el a 400 mm-t, mégis jelentékeny, 150 ezer hektárt meghaladó belvízi elöntés keletkezett, ugyanis január végén a 20-30 cm vastag hóréteg hirtelen elolvadt, s az előző évben rendkívül magasra emelkedő talajvíz és a vízzel jórészt telítődött talajok miatt beszivárogni alig tudott. Az Alföld egyes körzeteiben 1972-ben egészen kis elöntéseket okozó őszi belvíz, 1973-ban szintén nem túl nagy nyári belvíz alakult ki.

1974 tavasza száraz, de a nyár az egész Alföldön nagyon bő csapadékú volt. A május-júliusi három havi csapadékösszeg területi átlaga megközelítette a 300 mm-t. A talajok rengeteg vizet be tudtak fogadni, mégis sokfelé belvízi elöntések keletkeztek. Az ősz is csapadékos volt: a szeptember-novemberi három havi összeg általában meghaladta a 200 mm-t. A most már kellően benedvesített talajon gyorsan kialakultak a belvizek, s nagyobb területet öntöttek el, mint a nyár folyamán. A nyári elöntési csúcs 63 ezer ha, az őszi 87 ezer ha volt. A legnagyobb elöntések a Duna-völgyben és a Felső-Tisza vidékén alakultak ki. 1975-ben a tavasz újból száraznak bizonyult, de az előző évi időjárás hatására a talajvizek magasan jártak, s így a május-júniusi kiadós csapadék s a július elején különösen hevessé váló záporok az Alföld egyes tájegységeiben rendkívüli nyári belvizet okoztak. Az elöntések összesen 124 ezer hektárra teijedtek ki. A legsúlyosabb helyzet az Alsó-Tisza vidékén állt elő. Csongrád megyében a mezőgazdaságot ért belvízkár megközelítette az 1 milliárd forintot, a megrongálódott, tönkrement lakóépületek száma pedig az 5 ezret (Pálfai 1979). Megjegyzendő, hogy ebben az évben a Felső-Tisza és a Közép-Tisza vidékén alig volt belvíz.

Az 1970-es évek második felét és az 1980-as évek legelejét az Alföldön - a Duna-Tisza közi hátság kivételével - mérsékelt csapadék-felhalmozódás és - főként a rendkívül hűvös nyaraknak tulajdonítható - alacsony évi középhőmérséklet jellemezte. Ezek következtében a talajvíz szintje általában jóval a sokévi átlag fölött helyezkedett el, a talajok vízbefogadóképessége csökkent, s a hóolvadások vagy a késő tavaszi és nyári esőzések hatására minden évben számottevő belvízi elöntések keletkeztek. 1977 februáijának hóolvadásos belvizét áprilisban esőkből keletkező belvízhullám követte. Bár a maximális hóvastagság a 15-20 cm-t nemigen haladta meg, a belvizek összesen 186 ezer hektárt öntöttek el. 1978-ban a kevésbé jelentős késő tavaszi belvizek után közepes méretű nyári belvíz alakult ki. 1979 január-febru40