Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai
TÖRTÉNETI VISSZAPILLANTÁS ÉS A KÖZELMÚLT NAGY ASZÁLYAI Aszályos évek Magyarországon a XI-XIX. században Magyarországon az 1800-as évek elején kezdték összegyűjteni és közzétenni a különleges időjárási eseményekről szóló régi fóljegyzéseket. A Hasznos Mulatságok című folyóirat 1822-ben - Pap István kenderesi lelkipásztor gyűjtése nyomán - terjedelmes összefoglalást ad a rendkívüli időjárásokról, többek között a hazánkban dúló aszályokról. Az 1860-as években Érkövy Adolf, aki ekkor egy tiszai társulat elnöke volt, a század végén pedig Hanusz István, a kecskeméti főreáliskola igazgatója és Milhoffer Sándor mezőgazda- sági szakíró készített hasonló jellegű, egyre bővülő összeállítást. Századunkban Réthly Antal meteorológus gyűjtötte össze és dolgozta föl az időjárási eseményekről és elemi csapásokról szóló írásokat. Művét - az 1800. évvel bezárólag - az Akadémiai Kiadó két vaskos kötetben jelentette meg (1961-ben, illetve 1970-ben). Főleg erre alapozta Pachner Csaba az Országos Vízgazdálkodási Keretterv számára 1981-ben készített, a Kárpát-medence vízháztartási és éghajlati adottságainak történeti alakulásáról szóló érdekes tanulmányát. A hazai időjárási túljegyzések összefoglalói lehetőséget adtak a Xl-XIX. század legsúlyosabb aszályos éveinek kiválasztásához. Az egyes évszázadok általunk legsúlyosabbnak ítélt aszályos éveit az I. táblázatban közöljük. A XI-XIX. század legsúlyosabb aszályos évei I. táblázat Évszázad Év XI. 1015, 1022 XII. 1142,1147 XIII. 1276-77 XIV. 1363 XV. 1473,1478-79 XVI. 1540,1585 XVII. 1638 XVIII. 1718,1790,1794 XIX. 1841, 1857, 1863 265
