Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Aszályok - Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai
Történeti visszapillantás és a közelmúlt nagy aszályai A régi aszályok sokkal tragikusabb következménnyel jártak, mint a maiak, egyrészt mert a terméscsökkenés - a gazdálkodás alacsony színvonala miatt - majdnem az egész termést elvitte, másrészt mert egyik évről a másikra nem képeztek kellő tartalékot. Aszályos években éhínség pusztított, és éhhalál fenyegetett sok embert. Tömegesen hullottak el az állatok. Részben az aszály következtében nem ritkán járványok ütötték föl a fejüket. Az áldatlan állapotok jellemzésére álljon itt néhány rövidre szabott mondat a korabeli, helyenként túlzástól sem mentes feljegyzésekből. 1015: Nagy szárazság után éhhalál és mirigyvész (pestis) keletkezett. 1022: Oly nagy szárazság volt, hogy a háztetők a legkisebb szikrától tüzet fogtak. Gabona nem termett. 1142: Az igen meleg, száraz telet kimondhatatlan szárazság követte. Nagy és iszonyú éhség volt. Sok ember éhen halt. 1147: Hihetetlen mértékben dúlt az éhínség. Heltai Gáspár a magyarok dolgairól szóló krónikájában írja: „Mondhatatlan, igen nagy aszály lön és a hosz- szú aszály után igen nagy drágaság lön, hogy éhség miatt nagy sok emberek meghalának.” 1276-77: Nem termett takarmány a nagy aszály miatt. Éhínség mindenütt. 1363: A legszárazabb tél és nyár. Példa nélküli aszály és ennek nyomán támadt terméketlenség. Nagy ínség és éhhalál. A föld népe majd mind éhhalálra jutott. 1473: Rendkívül száraz és meleg nyár, egyike a legforróbbaknak. A Duna annyira elapadt, hogy még Magyarországon is átgázolható volt. Az erdélyi folyók mind elapadtak. Heltai: „Igen nagy aszály vala az esztendőbe, és a törökök általjövének a Száván, és beszáguldának Magyarországba...” 1478-79: Egész esztendőben olyan volt a szárazság, hogy a kisebb vizek teljesen kiapadtak, a Száván majdnem mindenütt, a Dráván sok helyütt át lehetett gázolni. A Dunán nem tudtak hajózni, a Fertő átjárható volt. Nagy takarmányínség, kevés gabona. 1540: Hallatlanul forró és aszályos év egész Közép-Európában. Források, folyók kiszáradtak. A gabona nem tudott nőni. Az árpa kalásza hosszabb volt, mint a szára. Széna sem termett. Több helyen erdőtűz támadt. Néhol a víz drágább volt, mint a bor. 1585: A szárazság miatt rémítő éhínség, kivált Debrecenben és Erdélyben. Januártól júniusig semmi eső nem esett. A káka és sás gyökerét megőrölték és azt ették. A Hanságban a föld kiégett. Az elhullott állatokat megnyúzták és megették. 1638: Március, április, május igen száraz. A vetemények kiégtek, minden elaszott. 1718: A legszárazabb és hevesebb nyár. Kilenc hónapig egy csepp eső sem esett. Vetések, vetemények, füvek, sőt fák is kiszáradtak. A fa rügyét, héját, gyökereket, füveket ettek. Elhullottak az állatok. 266
