Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Stratégiai jellegű kérdések
STRATÉGIAI JELLEGŰ KÉRDÉSEK Az 1999. évi rendkívüli belvízvédekezés néhány tanulsága a belvízrendezés új stratégiájának kialakítása szempontjából 1999. február-március hó folyamán - többéves nedvesség-felhalmozó- dási előkészítő időszak után - a hóban tárolt hatalmas vízkészletből a hirtelen fölmelegedés és az olvasztó esők hatására összesen mintegy 420 ezer hektár területet elöntő belvizek keletkeztek. Az április-júliusi időszak újabb esőzései következtében közel 100 ezer hektár került víz alá, részben a már korábban is elöntött helyeken, részben újabb térségekben. Az év során elöntött összes terület 440 ezer hektárra becsülhető. Ennél nagyobb belvízi elöntés a 20. században csak 1940-ben és 1942-ben fordult elő. A Magyar Hidrológiai Társaság XVII. Országos Vándorgyűlésének (Miskolc, 1999. július 7-8.) területi vízgazdálkodási szekciójában (levezető elnök: Váradi József) az e tárgyban elhangzott előadások s az azokat követő vita alapján le lehet vonni néhány olyan tanulságot, amelyek egyrészt megerősítik (igazolják) a belvízrendezés új stratégiájáról korábban elmon- dottakat-leírtakat (Váradi 1995, Kováts-Pálfai 1996, Szlávik-Varga-Váradi 1996, Pálfai 1999), másrészt néhány új szempontra is fölhívják a figyelmet. 1. Bebizonyosodott, hogy az Alföld sajátos földtani, morfológiai és hidrológiai adottságai közepette az időjárás szélsőséges menete esetén - a vízelvezető rendszerek jelentős fejlesztései ellenére - napjainkban is kialakulhatnak olyan katasztrofális méretű belvízi elöntések, mint az 1940-es években. Tehát a belvízi elöntéseket vízügyi-műszaki eszközökkel megakadályozni nem tudjuk, csupán valamelyest mérsékelni, és legfőképp - a gyors belvízmentesítéssel - tartósságukat tudjuk csökkenteni. A belvízvédelmi helyzet javítása érdekében célirányos lépéseket kell tenni, mégpedig az alulról történő építkezés elvét követve, figyelembe véve a területi igényeket, de a természeti adottságokat is. 2. Ahhoz, hogy a belvízi elöntések a mezőgazdaságilag művelt területeken mérséklődjenek, elsősorban meliorációs munkákat kell végezni (talaj- javítás, drénezés stb.) és agrotechnikai eszközöket kell bevetni (mélyszántás, mélylazítás, megfelelő vetésváltás stb.). Vitatott azonban, hogy ezeket a költséges eljárásokat minden belvízveszélyes területen érdemes-e megcsinálni, és különösen érdemes-e az állami költségvetésből támogatni, ugyanis a belvízzel leggyakrabban sújtott területek nem tartoznak a legjobb termőképességű területeink közé. Mindezért felül kell vizsgálni az 1970-es és 80-as években végrehajtott meliorációs munkák hatékonyságát, és helyre kell állítani a sok helyen tönkrement üzemi vízrendezési létesítményeket. Mintegy 300 ezer hektárra tehető országosan az a terület, melyet öt évnél gyakrabban elönt a belvíz. Ezen a területen belül megfontolás tárgyát kell 246
