Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Stratégiai jellegű kérdések
AZ 1999. ÉVI BELVÍZVÉDEKEZÉS NÉHÁNY TANULSÁGA... képezze a földhasználat jelenlegi rendszerének megváltoztatása, a feltört legelőkből kialakított szántók újból legelővé alakítása, a természetvédelmi szempontból értékes helyeken vizes élőhelyek kialakítása, az arra alkalmas helyeken halastavak létesítése (ha vízellátásuk is megoldható) stb. A területhasználati változásokkal azonban csínján kell bánni, mert ezek a vidéki lakosság életlehetőségét erősen befolyásolják. Egy átfogó, ösztönző-támogató rendszer kidolgozása és alkalmazása nélkülözhetetlen. 3. Ahhoz, hogy a belvízi elöntések és az abból eredő károk a települések belterületén mérséklődjenek (az 1999. évi belvíznél ezek a károk meglepően nagyok voltak), változtatni kell a településfejlesztés jelenlegi gyakorlatán, és el kell kerülni a belvízveszélyes, mélyfekvésü, talajvíz-feltöré- ses területeknek a beépítését, amit a hosszú száraz periódus alatt, amikor súlyos belvízjelenség nem fordult elő, sok településen megtettek. A települések vezetékes vízellátásának nagyarányú fejlesztése és a szennyvízelvezetés elmaradottsága, illetve a szennyvízszikkasztás általánossá válása következtében a belterületeken a talajvíz tartósan magasabban helyezkedik el, mint korábban, s belvizes időszakban hozzájárul az elöntések nagyságának és tartósságának a növekedéséhez. Ezért a belterületi csapadékvízelvezetés és szennyvízelvezetés kérdését összekapcsolva kell megoldani, a belvízzel erősen veszélyeztetett településeken és településrészeken a szennyvízelvezetés megoldását kiemelten kell támogatni. 4. A gyorsabb belvízmentesítést elősegítendő, a meglévő vízelvezető rendszerek működőképességét és teljesítőképességét helyre kell állítani, a még hiányzó létesítményeket meg kell építeni. Bebizonyosodott, hogy különösen a fölbomlott mezőgazdasági nagyüzemek csatornái, drénhálózatai és a települések belterületén húzódó csatornarendszerek állapota nagyon sok kívánnivalót hagy maga után, de az állami tulajdonban, vízügyi igazgatósági vagy társulati kezelésben lévő csatornák, szivattyútelepek, tározók és egyéb létesítmények is komoly rekonstrukcióra szorulnak, és folyamatos, rendszeres karbantartást igényelnek. Sok csatorna esetében kiderült, hogy a növényzettel való erős benőttség miatt névleges vízszállító-képességüknek csak a töredékét képesek teljesíteni (a korábban föltételezett 40-70%-os teljesítménnyel szemben néhány helyen csak 10-20%-os vízszállító-képességet lehetett tapasztalni, illetve mérni). 5. A nagyszabású rekonstrukciós és fenntartási program kidolgozását megelőzően a tulajdonviszonyok terén kell rendet teremteni: csökkenteni célszerű a kizárólagosan állami tulajdonban lévő (vízügyi igazgatósági kezelésű) csatornák hosszát, az ún. forgalomképes létesítményeket és a gazdátlanná vált (korábban nagyüzemi) csatornákat pedig önkormányzati tulajdonba kellene adni (a vízgazdálkodási társulatok kezelése mellett), de ehhez a forrásokat elő kell teremteni (a gazdálkodók területarányos érdekeltségi hozzájárulása, állami érdekeltségi hozzájárulás, költségvetési támogatás, területfejlesztési és egyéb alapokból pályázati úton elnyerhető források stb.) Talán ez a problémakör, vagyis a tulajdonviszonyok rendezé247
