Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Stratégiai jellegű kérdések
Gondolatok a belvízrendezés új stratégiájáról A belvízrendezésnek az a fő célja, hogy a belvízkárokat csökkentse, minimalizálja, de a belvíz bizonyos esetekben hasznosítható is, tehát a belvíz- rendezésnek az ilyen jellegű hasznok maximalizálása is célja lehet. E célok elérése vízügyi-müszaki és agrotechnikai eszközökkel lehetséges. Magyarország belvízrendszereinek névleges teljesítőképessége nagy- jában-egészében megfelelő, a rendszerek állapota azonban rossz, valós teljesítőképességüket igazából nem is ismerjük. A főcsatornák teljesítőképessége becslések szerint a névleges értéknek mindössze 40-70%-a, a mellék- csatornáknál és a drénhálózatoknál a helyzet talán még rosszabb; ezek állapota a legkevésbé föltárt. A legfontosabb teendő tehát nem a rendszerek teljesítőképességének növelése, hanem az eredeti teljesítőképesség helyreállítása rekonstrukciós és fenntartási munkákkal. A mai elszomorító állapot kb. egy tíz éves időszak alatt alakult ki, és egyrészt azzal magyarázható, hogy az 1980-as évek második felétől kezdve lassan szárazzá vált az.időjárás, belvizek ritkábban és csak csekély mértékben keletkeztek, s így a védelmi rendszerek igazán nem voltak próbára téve. Másrészt, ugyanebben az időszakban kezdődött meg a társadalmi-gazdasági rendszerváltás következtében a mezőgazdasági nagyüzemek felbomlása, a tulajdonviszonyok megváltozása és a birtokszerkezet átalakulása. Rengeteg új tulajdonos, illetve földbérlő jelent meg, nagyon sok apró birtok alakult ki, mindeközben a nagyüzemi csatornák jó része gazdátlanná vált, a drénhálózatok, beleértve az azokhoz tartozó szivattyútelepeket is, üzemképtelenné váltak, sok helyen tönkrementek. A vázolt helyzet mindenképpen indokolja a belvízrendezés új stratégiájának kidolgozását, amelynek a létesítési, fenntartási és üzemeltetési kérdésekre egyaránt ki kell terjednie. Alapkövetelmény, hogy a belvízrendezési stratégia az agrárstratégiára támaszkodjon. Ezt pontosan még nem ismerjük, ezért a belvízrendezési stratégiai elképzelések csak előzetes fölvetésként kezelhetők. Annyi azonban elég megbízhatóan állítható, hogy a termelési szempontok mellett egyre inkább előtérbe fognak kerülni a természetvédelmi szempontok és az ökológiai megfontolások is. A mezőgazdasági termelésből kivonandó gyenge termőképességű talajokon nyilvánvalóan nem lesz szükség vízrendezésre, illetve nem olyanra mint korábban, hanem fontosabb lesz a víz helyben tartása, tározása, vizes élőhelyek kialakítása. Valószínű, hogy a belvíz- rendezést a korábbiaknál differenciáltabb területi fejlesztéssel kell folytatni, azaz a „szuperintenzív” termelési övezetekben minimálisra kell csökkenteni a belvízből eredő termelési kockázatot, e térségekben a vízrendszerek teljesítőképességének növekedése is szükségessé válhat, míg az extenzív termelési 243
