Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - Stratégiai jellegű kérdések
STRATÉGIAI JELLEGŰ KÉRDÉSEK övezetekben és az „ökotérségekben” az is elképzelhető, hogy nem kell a belvízrendszerek eredeti névleges teljesítő-képességét helyreállítani. A belvízrendezés stratégiájához feltétlenül hozzátartozik, hogy azt nem szűkén értelmezve, csak a vízelevezetésre koncentrálva alakítjuk ki, hanem a vízpótlás szempontjait, az öntözővízigények kielégítését is figyelembe vesszük, azaz, ahol erre lehetőség kínálkozik, kettős hasznosítású rendszereket hozunk létre. A szárazabb évjáratokban és évszakokban meg kell akadályoznia a belvíz lefolyását, illetve levezetését (vízvisszatartó műtárgyakkal, tározókkal); ezzel különösen a hátsági területek negatív vízmérlegén tudunk javítani, de a visszatartott vizek természetvédelmi, jóléti, esetleg gazdasági célú hasznosítására is gondolnunk kell. A belvízrendszerek további funkciója a településeken keletkező csapadékvizek, záporok befogadása és elvezetése, valamint - a folyóktól távolabbi települések esetében - a tisztított szennyvíznek a folyókba való eljuttatása. A belvízrendszereknek árvíz idején a fakadóvíz összegyűjtésében és visszaemelé- sében is fontos szerepe van. A belvízrendezést végül is a vízgazdálkodás többi szakterületével együttesen kell áttekinteni, és közös stratégiát kell kialakítani, mert a különböző vízügyi szakterületek között - mint láttuk - erős átfedések, összefüggések vannak. A vízügyi-műszaki beavatkozásokat pedig mindenekelőtt a mezőgazda- sági, erdőgazdasági és természetvédelmi szempontokkal kell harmonizálni, de figyelembe kell venni a területfejlesztési elképzeléseket és terveket is, azokkal is megfelelő összhangot kell teremteni. Fejlesztenünk kell a mérő-megfigyelő hálózatot és a belvízhidrológiai adatok feldolgozását, igénybe véve a legkorszerűbb térinformatikai eszközöket, melyek lehetővé teszik, hogy az eddigieknél megbízhatóbban határoljuk körbe a belvízérzékeny, illetve a belvízzel veszélyeztetett területeket. Ezek az új technikák lehetőséget kínálnak az előrejelzés fejlesztésére és a hatékonyabb belvízvédekezés megszervezésére is. A közeljövőben láthatóan bonyolultabbá, szövevényesebbé válik a belvízrendezés és általában a területi vízgazdálkodás feladata, s mindezt még nehezebbé teszi az állami szerepvállalás csökkenése. A belvízrendezés új stratégiájának kialakításánál nem kerülhetők meg a szervezeti kérdések sem. A belvízrendezésben érintett, illetve érdekelt szervezeteknek műszakilag akkor is együtt kell működni, ha a szervezet felügyelete, tulajdonviszonyai és finanszírozási módjai különböznek. A belvízkárok csökkentéséhez ütőképes belvízvédekezési szervezetre van szükség, de nemcsak az állami szerveknél, hanem a vízgazdálkodási társulatoknál és az önkormányzatoknál is. E szervezetek belvízvédekezési tevékenységét csak összehangoltan, az egész belvízgyűjtő területre kiterjedő koordinációval lehet jól végezni, s ebben a vízügyi igazgatóságoknak fontos szerepe kell hogy legyen. A belvízrendezés jelentőségét kiemelendő megemlíthetjük, hogy az Magyarország területének közel felét, a Nagyalföldet és a Kisalföldet érinti. A 244
