Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvíz definíciói és mérőszámai
A belvíz definíciói nos téves értelmezés után, az érvényét vesztett 1874. évi XI. t.-cz. alkalmazta, és melyet, a bevezető sorainkban adott definíció szerint, belvízen értettek. A belvíz, valódi értelmezése szerint, a töltésező rendszer okozata, a menynyiben a töltések építése következtében a mögöttük fekvő területeken a csapadék- és talajvíz lefolyása meggátoltatott, és ezért a belvíz nem természetesen, hanem mesterségesen feltartóztatott víz. Néha a természet maga is ad okot belvízképződésre; így pl. midőn a folyó partjait feltölti és ez által a partok mögött képződő belvíz lefolyását megakadályozza; vagy midőn tengerparti vidéken a hullámcsapás és szél együttes hatása homokbuckákat (dune) emel, a melyek mögött a víz elveszti szabad lefolyását. Ha ezekre is kiteijesztjük a fogalmat: belvízen mindazt a vizet értjük, a mely akár természetes, akár mesterséges töltések mögött magán a beltéren a védett területen, akár csapadékból, akár talajvízből keletkezik és melynek lefolyását a töltések mesterségesen gátolják. A belvíz kérdését a töltések építése tűzte napirendre. Kétségtelen, hogy a területek azelőtt is szenvedtek a víztől, csakhogy nem különböztették meg a folyó az ő áradásából származó vizet a területr e hulló csapadékvíztől és a legtöbb esetben elegendőnek vélték az áradásoknak elejét venni, hogy a területeket véglegesen megmentsék a földmívelésnek. Ez azonban csalódásra vitt, mert a töltések felépítése után a mögöttük megrekedt csapadékvíz kártételei csakhamar ijesztő módon jelentkeztek. A belvíz kérdése tehát természetes folyománya a töltésező rendszernek.” Az Athenaeum Kézi Lexikona (1892) szerint a belvíz - a fentiekkel összhangban - „azon víz, mely töltések által mentesített ártéren csapadékból és talajvízből keletkezik és melynek természetes lefolyását a töltések akadályozzák. Ettől megkülönböztetendő a külvíz, mely akár a felszínen, akár a föld alatt más helyről kerül az ártérre, s az előbbitől gyakran elkülönített levezetést nyer.” A Pallas Nagy Lexikona (1893) visszatér a belvíz 1874-es, általánosabb fölfogásához, s azt nem szűkíti le a mentesített ártéren keletkező vízre. E lexikonban - Timon Béla megfogalmazásában - az áll, hogy „Belvíznek nevezünk általában minden feneklő vagy fölfakadó, egyes földterületeket időszakonként elborító kártékony vizet. Keletkezésére a belvíz háromféle: Csapadékvíz, ha a talaj a leesett hó- vagy esőből származott vizet huzamosabb idő alatt sem bírja elemészteni. Az alföld kötött talaja kiválóan alkalmas efféle belvizek keletkezésére. Talajvíz, mely szintén csapadékban bővelkedő időben szokott a laposabb helyeken előtörni, ha földalatti folyásában a folyó magas vízállása akadályozza. Ott lép föl, hol a jól vezető alsó réteget (kavics vagy folyóhomok) csak vékony agyagréteg borítja. Fakadó vagy szivárgó víz, mely magasabb árvizek alkalmával ott fordul elő, hol a töltés laza talajból van építve és ilyenen vezet keresztül.” 21
