Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A mértékadó belvízhozam meghatározása
A MÉRTÉKADÓ BELVÍZHOZAM MEGHATÁROZÁSA A mértékadó belvízhozam számítása lefolyási és elöntési adatokból A síkvidéki vízrendezés tervezésének egyik lényeges mozzanata a mértékadó belvízhozam meghatározása, vagyis annak a vízhozamnak a kiszámítása, amelyre a belvízcsatornákat, a belvízi szivattyútelepeket és a síkvidéki vízrendezés egyéb létesítményeit méretezni kell. A mértékadó belvízhozam, illetve a vízgyűjtő területi egységére vonatkozó mértékadó fajlagos belvízhozam számításának sokféle hazai módszere alakult ki, de ezek egyike sem tökéletes, mindegyiknek van valamilyen kisebb vagy nagyobb sebezhető pontja (P álfai 1988a). A számítások végeredménye általában sok bizonytalanságot rejt magában, s ezért vitatható. A bizonytalanság főként abból ered, hogy a legtöbb módszer nem a kérdéses belvízgyüjtő-területen mért belvízi adatokból, hanem csapadékadatokból, vagy más, többnyire távoli területek belvízi adataiból indul ki, s közvetett úton próbál eredményre jutni. Tanulmányunkban egy olyan módszert mutatunk be, mely a tervezés tárgyát képező, vagy azt is magában foglaló vízgyűjtőn mért lefolyási és elöntési adatokat (hosszú idejű adatsorokat) használja föl a mértékadó fajlagos belvízhozam meghatározására. A mértékadó fajlagos belvízhozamnak közvetlen vízhozammérési és egyéb belvízi adatokon nyugvó meghatározása nem újkeletű gondolat. A XX. század eleje-közepe óta többen megpróbálták a belvízmérési eredményeket a mértékadó vízhozam meghatározásához fölhasználni. Egyrészt a lefolyási tényező megbízhatóbb értékét keresték, pl. a Pest vármegyei Öntöző és Lecsapoló Társulat csatornáinál (Bogáréi 1944), a Peresi- öblözetben és több kisebb vízgyűjtőn (Salamin 1966), másrészt egy-egy megmért kiemelkedően nagy belvízhozamot javasoltak mértékadóul elfogadni, pl. a Szeged környéki öblözetek esetében (Babos 1957). A Peresi-öblözetben mért vízhozamadatokat Szesztay (1956) a belvíz megjelenését jellemző csapadékindex kiszámítására használta föl. Hosszabb időszak (több évtized), belvízhozamait és ezek mellet néhány év belvízi elöntési adatait, mint hidrológiai alapadatokat, elsőként a hortobágyi térség belvízrendezésének tervezésekor vették számításba (a Vízügyi Tervező Irodánál), s olyan módszert dolgoztak ki, amellyel a vízrendezés fejlesztésének elöntéscsökkentő és ebből eredő vízhozamnövelő hatását számításba lehet venni (Kienitz 1962). A módszer szerint a mért vízhozamokból és az elöntések nagyságának időbeli változásából meghatározhatók azok az ideális („szintetikus”) árhullámok, amelyek a rendszer elméletileg teljes kiépítéséhez tartoztak volna, s ezekből - bizonyos megkötéseket téve (a téli-tavaszi elöntések 10%-os valószínűségű időtartamát 14 napra korlátozva) - kiszámitható a mértékadó belvízhozam (Török 1976). 216
