Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A mértékadó belvízhozam meghatározása
A MÉRTÉKADÓ BELVÍZHOZAM SZÁMÍTÁSA LEFOLYÁSI ÉS ELÖNTÉSI ADATOKBÓL Ezt az alapgondolatot elevenítették föl az 1970-es évek végén a legújabb Országos Vízgazdálkodási Keretterv előmunkálatai során, amikor is - Orlúci István elképzelése és Török László metódusa (Török 1979) szerint - egy-két kiválasztott tájegység néhány belvízhullámát behatóan elemezték a képződött összes belvíz meghatározása céljából (Pálfai 1986a). Ezek a kérettem vizsgálatok sajnos félbemaradtak, de az alapgondolatot és a számitások kezdeti eredményeit „átmentettük” egy másik feladat, a belvízrendszerek fajlagos vízszállítási értékeinek meghatározását célzó műszaki irányelv kidolgozásához. Az irányelvek első szövegjavaslata (Pálfai 1984) - több más eljárás mellett - tartalmazta azt az általunk fölvázolt elvi méretezési módszert is, melyet már több helyen röviden ismertettünk (Pálfai 1985, 1986b, 1988a), most pedig továbbfejlesztett formájában és részletesebben mutatunk be. Szóban lévő módszerünk a műszaki irányelvek (KVM 1988) ajánlott módszerei közé végül is - kiforratlansága és a szükséges alapadatok előteremtésének vélhető nehézségei miatt - nem került be. Munkánkat ösztönző hatása miatt említést kell tennünk a mértékadó fajlagos belvízhozam meghatározásának a kísérleti vízgyűjtők mért adataiból kiinduló módszeréről (Oroszlány 1978), amely ugyancsak figyelembe veszi a vízrendezés fejlesztésének belvizcsúcsot növelő következményét, de azt nem az elöntés csökkenéséből számítja, hanem - Kienitz (1974) vizsgálatai nyomán - a tervezett csatomasűrűséggel veszi arányosnak. A mértékadó fajlagos belvízhozam vízgyűjtőn mért lefolyási és elöntési adatokból való számításához hosszú idejű lefolyási és elöntési adatsorok szükségesek. Ezek ma már előteremthetők, mert az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság kezdeményezésére az 1960-as évek eleje óta (kötelezően 1967- től) - a VITUKl-ban kidolgozott módszer (Kienitz-Kárpátiné 1968) szerint - a vízügyi igazgatóságok rendszeresen mérik, illetve szivattyúzási és vízállás-adatokból meghatározzák a lefolyt (levezetett) belvízmennyiséget, s megállapítják az elöntött területek kiterjedését. A dekádonként földolgozott adatokat belvízi tájegységenként tartják nyilván és a VITUKl-nak ilyen formában jelentik („belvízi dekádjelentések”). Belvízvédekezés idején a mért adatokat naponta jegyzik föl. A belvízi tájegységek mért adatainak összegyűjtését és első átfogó földolgozását a legújabb Országos Vízgazdálkodási Keretterv hidrológiai munkálatai során végezték el. Az 1966-1980 közötti évek adatait fölhasználva grafikonokon ábrázolták a belvízi elöntés és lefolyás éven belüli változását, meghatározták az évszakonkénti és éves csúcsértékeket, azokat statisztikailag földolgozták, s megszerkesztették a belvízjárta területek térképét. Sajnos a földolgozás eredményei jórészt csak kéziratos formában vannak meg, publikált adatok csupán néhány tájegységre, illetve áttekintő formában az Alföldre állnak rendelkezésre (OVH 1984, Pálfai 1986a, 1988b). 217
