Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvíz előrejelzése
A BELVÍZ ELŐREJELZÉSE Az Alsó-Tisza vidéki belvizek rövid távú előrejelzése A belvizek és a hidrometeorológiai tényezők kapcsolata - a több évtizedes hazai kutatásokból levonható következtetések szerint - meglehetősen bonyolult, s kellően még nem tisztázott kérdés. Ezért konkrét belvíz-előrejelző módszer kidolgozásához sokáig nem mertünk hozzáfogni, de főhatósági biztatásra 1978-ban mégis vizsgálatokat kezdtünk számszerű kapcsolatok meghatározására. Célkitűzésünk szerint a belvíz jellemzői közül csupán kettőt, a téli-tavaszi maximális elöntés nagyságát és a maximális napi lefolyást kívántuk számítás útján meghatározni, mégpedig az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság teljes (8200 km2-es) belvízgyűjtő területére vonatkozóan. Úgy gondoltuk, hogy a belvízvédelemre való felkészüléshez elsősorban az említett jellemzők előrejelzése adhat segítséget. A maximális elöntés és lefolyás adatait 1956-tól vettük számba (a belvízvédelmi naplókból, szükség esetén a szivattyútelepek gépüzemnaplóit is igénybe véve), s azokat a belvizet előidéző-befolyásoló főbb hidrometeorológiai tényezők értékeivel (területi átlagával) vetettük össze, a köztük lévő kapcsolatot regresszió-vizsgálattal határozva meg. Jószerivel csak a „bemenő” és a „kimenő” adatokkal foglalkoztunk, s mélyrehatóan nem vizsgáltuk azt a bonyolult, nehezen számszerűsíthető vízháztartási folyamatot, amely a belvíz kialakulása előtt és alatt a légtérben, a felszínen és a talajban lejátszódik. E folyamatok néhány számszerűen is megragadható következményét azonban beépítettük modellünkbe. A felhasznált elöntési és lefolyási adatsor pontossága és homogenitása vitatható, de mivel nagy területről van szó, az előfordult mérési hibák feltehetően többé-kevésbé kiegyenlítik egymást, s a különböző emberi beavatkozások összhatása sem lehet túlságosan jelentős, mert - mint látni fogjuk - a számított és a mért elöntési értékek közötti eltérések nem mutatnak határozott egyirányú változást, tehát az adatsor hozzávetőlegesen egyöntetűnek tekinthető. Először - egy hosszabb távra szóló előrejelzés érdekében - az őszi-téli hónapok csapadékai és a talajvízállás együttes hatását vizsgáltuk a belvízi elöntésre és lefolyásra. Megállapítottuk, hogy a havi csapadékok közül döntő szerepe a novemberi, a decemberi, s különösen a januári csapadékösszegnek van, és meglehetősen szoros a kapcsolat a télvégi talajvízállással is. A november előtti csapadékok valószínűleg azért nem mutatnak kellő korrelációt a belvízzel, mert hatásuk a talajvízállásban fejeződik ki. A meghatározott numerikus összefüggéseket 1981 óta alkalmazzuk előrejelzésre. Például az 181
