Pálfai Imre: Belvizek és aszályok Magyarországon. Hidrológiai tanulmányok (KÖZDOK Kft., Budapest, 2004)
Belvizek - A belvíz előrejelzése
A belvíz előrejelzése 1981. január elején kiadott előrejelzésben- a januári csapadékösszeget a sokévi átlagnak feltételezve - a várható maximális elöntést 19 ezer hektárban jelöltük meg, ±12 000 ha szórással. A február elején készített újabb előrejelzés - most már az ismert januári csapadékkal számolva - 17 ezer hektárra szólt. A március elején bekövetkezett elöntés maximuma 14 ezer ha lett. Az előrejelzést tehát ebben az esetben beváltnak lehetett tekinteni. A túl nagy szórás azonban arra késztetett, hogy további tényezőket vonjunk be a vizsgálatokba, amelyek végül is egy rövid távú előrejelzésre alkalmas módszer kidolgozásához vezettek. A következőkben ezt mutatom be. A rövid távú előrejelző módszer kidolgozásához az 1956-1982 közötti 22 téli-tavaszi belvíz adatait használtuk föl, pontosabban a hóolvadásből keletkező első belvízhullám adataival számoltunk. Vizsgálatainknál igyekeztünk minden olyan tényezőt figyelembe venni, amelyeket fontosnak tartottunk a belviz kialakulása szempontjából, s amelyekre adatokat lehetett előteremteni 1956-tól. A befolyásoló tényezőket két fő csoportra osztottuk: a vízterhelés és a vízbefogadó-képesség csoportjára. Nem törekedtünk azonban a konkrét vízterhelés és vízbefogadó-képesség meghatározására, ami túl nehéz feladatnak tűnt, csupán egy-egy, ezekkel arányos mutatót akartunk előállítani. A vízterhelési mutató legfontosabb, kiindulásul választott tényezője a kritikus hóvastagság, az a hótakaró-vastagság, mely a belvízi elöntés kezdetekor fennáll. A belvízi elöntés a léghőmérséklet tartós 0 °C fölé emelkedésekor kezdődik, s ez az időpont a kezdete a hóvastagság erőteljesebb csökkenésének is. Mivel e három időpont nagyjából egybeesik, a kritikus hóvastagság - a szóban lévő elemek időbeli változását feltüntető ábrából - elég jó közelítéssel megállapítható. Az 1. ábrán sematikusan ábrázoltuk a hóvastagság és az elöntés, valamint az egyéb számításba vett tényezők időbeli változását, ill. értelmezését. A kritikus hóvastagság mellett - a hóban tárolt vízkészlet megismerése céljából - a hó térfogatsúlyát kellene még ismernünk, erre vonatkozóan azonban hosszú adatsor nem áll rendelkezésünkre. Ezért a hó vízkészletét befolyásoló egyéb paramétereket vontuk be a számításba: így a kritikus időpont előtti 30 nap csapadékösszegét és párolgását, a maximális hóvastagságot és a hó tömörödési idejét (7. ábra). A levegő felmelegedésének mértékét a hóolvadás ütemével (a hóvastagság-csökkenés iránytangensé- vel) fejeztük ki. Végül figyelembe vettük az esetleges olvasztó eső mennyiségét is. A vízterhelési mutatóra - több változat megvizsgálása után - az alábbi három tagból álló formulát találtuk a legjobbnak: VT = 1,1 (C,0 - 0,5 P30 + hómjfi + 4,2 hóknt E Vt V olvn + Cn (1) 182
