Öntözés a kertészetben (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja, Budapest, 1976)

2. A ZÖLDSÉGNÖVÉNYEK ÖNTÖZÉSE

13

A növények tenyészidő alatti vízfogyasztásának havi megoszlását ászak- Olaszországra, a Po sikságra vonatkozóan közli DEGAN (1969). Adatait, melyek nagyságrendi egyezést mutatnak Cselőtei magyarországi adataival, az 1. táblázat tartalmazza.

1. táblázat

A növények vízfogyasztásának havonkénti megoszlása Észak-Olaszors zágban (Degan, 1969)

Növény

IV.

V.

VI.

VII.

VIII.

IX.

Összesen

Bab és borsó

%

3,0

51,1

45,9100,0

mm

4,4

75,5

67,8147,7

Paradicsom

%

0,2

2,3

23,6

51,5

20,2

2,2

100,0

mm

0,7

7,6

77,9

109,8

66,7

7,3

330,0

A növények fejlődéséhez kapcsolódó vízigény változást legrégebben a növények kritikus időszakainak meghatározásával vizsgálják (CSELŐTEI 1971).

A vízellátás szempontjából kritikus növényfejlődési időszakok összefüggésben vannak a felhasznált növényi résszel. HENKEL (1970) az egyes zöldségfajok specifikus vízszükséglete alapján a következő három csoportba sorolja a zöldségféléket.

1. A levélzöldségek és a káposztafélék legkedvezőbb terméskialakulása akkor várható, ha tenyészidejűk folyamán egyenletesen magas talajnedvesség áll rendelkezésükre. A száraz időszakok, különösen az intenzív növekedés idején terméscsök- kentőleg hatnak, ugyanakkor minőségrontó hatásúak.

2. A gyökérzöldségféléket lassú kezdeti növekedés jellemzi és ekkor csak csekély mértékben igénylik a vizet. A nagy vízfelhasználás a fő növekedési időszakban jelentkezik.

3. A termést fejlesztő (paradicsom, uborka, bab) növényeknél a virágzás időszakától kezdődően esetleg a betakarításig is tarthat a legnagyobb vízszükséglet időszaka.

Az előzőhöz hasonló kritikus vízellátási időszakokat ismertet FEDDES (1969) is. A vegetativ szerveikért termesztett növényekre általában megállapítja,