Öntözés a kertészetben (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja, Budapest, 1976)

2. A ZÖLDSÉGNÖVÉNYEK ÖNTÖZÉSE

14

hogy maximális növekedésük érdekében a nedvességellátás sohasem lefiet korlátozd tényező. EzenbelUl különösen a vetés, vagy kiültetés utáni és a betakarítás előtti napok vízellátását tartja különösen fontosnak. A generativ termést képző növényeknél a virágzás és a terméskötés ideje tekinthető kritikusnak. Részletesen értékeli a különböző zöldségfélék (valamint dísznövények és gyümölcsfák) tenyészidő alatti vízigényét és az öntözés hatását.

BOLOTSZKIH és munkatársai (1972) szerint egyes zöldségfajok kritikus időszaka a következő: a paradicsom a tömeges kötődés és a gyümölcsnövekedés, a káposztafélék a palánták gyökerezése és a fejképződés, az uborka két-három leveles állapotban és a termésképzés időszakában, a vöröshagyma a hagymafejek képződése, a paprika a tömeges termésképzés időszakában legérzékenyebbek a vizellátottság- ra.

WTTTMEYER (1972) a következő kritikus periódusokat jelöli meg: vöröshagyma és retek a gumőnövekedéskor, zöldbab közvetlenül a virágzás előtt és a hüvelynövekedéskor, káposztafélék és fejessaláta a fejesedéskor, csemegekukorica a virágzáskor és a termésnövekedéskor, paradicsom a virágzás kezdetén, a kötődéskor és a gyümölcsnövekedéskor, sárgadinnye a növekedés kezdetén és virágzáskor, a gyümölcsnövekedés kezdeti időszakában, spárga a szedés időszakában és a lomb növekedése idején. Néhány növénynél a túlzott vízellátás időszakonkénti káros hatását is megemlíti. így pl. a káposzta, ha szárazság után kap öntözést, a fejek felrepedhetnek. A paradicsom vízellátását a gyümölcsérés utolsó időszakában a jő minőség érdekében redukálni kell, gépi szedés esetén pedig ekkor egyáltalán nem adható viz. Sárgadinnyénél a túlzott öntözés a termés felrepedését idézheti elő.

SALTER-GOODE (1967) széles körű irodalmi összefoglalást ad a különböző zöldségfélék kritikus vízellátási időszakainak vizsgálatára folyt kutatások eredményeiről. A közölt adatok összefüggésben vannak a kísérleti állomások földrajzi elhelyezkedésével, a vizsgálat helyének időjárási és talajviszonyaival. Az idézett szerzők többsége pl. a zöldbab kritikus időszakaként a virágzás kezdetétől a hüvelyfejlődés időszakát jelöli meg, de ettől eltérő megállapítások is előfordulnak.

KULIKOVA (1969) száraz és közepesen nedves területekre meghatározva a különböző zöldségfélék talajnedvességtartalom iránti igényét, a tenyészidő szakaszolása által bizonyos értelemben szintén kritikus időszakokat közöl. Mellékelt ábráija (4. ábra) szerint az érés időszakában a talajnedvesség-tartalom iránti igény csők-