Öntözés a kertészetben (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja, Budapest, 1976)

3. A GYÜMÖLCSTERMŐ NÖVÉNYEK ÖNTÖZÉSE (Dr. NYÚJTÓ Sándor)

113

szerrel szemben (egyszerűbb csőhálózat, takarékos vízfelhasználás, könnyű kezel* hetőség stb.). További előnye, hogy a vizet nem mindig ugyanarra a néhány cm^- nyi felületre, hanem nagyobb területre is juttathatja és igy a talaj átnedvesedése is egyenletesebb.

A csepegtető öntözéssel foglalkozó irodalmak az első kísérleti eredményekről adnak számot és elsősorban ültetvényeknél, évelő kultúráknál, ahol nagyobb sor* és tőtávolságot alkalmaznak, ítélik jónak. ARENILLAS (1972) közli, hogy a csepegtető öntözést Spanyolországban is kezdik bevezetni. Az első kísérleti berendezések 3 év óta üzemelnek (1972-höz viszonyítva). Az elért terméstöbbletek 100% körül vannak, a vizmegtakaritás a közönséges esőztető berendezésekkel szemben mintegy 25 %. A módszer hátránya, hogy a terület viszonylag jó előkészítését kívánja meg. Hangsúlyozza, hogy a berendezések lehetővé teszik az egész öntözési folyamat majdnem teljes automatizálását.

Jelenleg sem teljesen tisztázott, hogy hogyan reagálnak a fák, illetve gyökereik a későbbiekben, hacsak a gyökérzóna egy részét látjuk el vízzel. KEN- WORTHY (1972) a csepegtető öntözésről írja, hogy megfelelő talajnedvesség esetén a gyökérzet 25 %-a biztosítani tudja a szükséges vizmennyiséget a fa számára. A csepegtető öntözéssel is megfelelő vizpótlást lehet biztosítani. Az 1971.évi igen száraz nyáron legszembetűnőbb eredményt az uj öntözési módszer a termő körté- sekben adta.

KRAUSE (1973) összehasonlítást tesz és tárgyalja a csepegtető öntözési rendszer alkalmazásának eltérő indokoltságát Ausztrália és Anglia termelési viszonyai között. Szerinte Angliában az ottani időjárás miatt, illetve a fejlettebb technika lehetőségei következtében használják. A Suffolk-ban bemutatott öntözési kísérlet néhány tanulságát is levonja: szűrőberendezés szükségessége (vas és egyéb lerakódás), elegendő a gyökérzóna 5-10 %-ának vizzel való ellátása, s ehhez általában négy csepegtetőtest fánként. Csakis előkisérlet és tapasztalatszerzés birtokában javasolja a különben gazdaságos és számos termelési előnnyel járó csepegtető öntözési rendszer alkalmazását. Kiemeli a módszer víztakarékos voltát, illetve azt, hogy a talajszerkezetet nem rombolja.

LAUDER (1972) Angliában 20 éves Laxtons Superb ültetvénybe (7, 5 x 7, 5 tenyészterület) helyezett csepegtető öntözőberendezést, un. spagetti csövekkel vitte a vizét a fákhoz, a fa mindkét oldalán 60, 75, illetve 150 cm távolságra a törzs