Öntözés a kertészetben (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja, Budapest, 1976)

3. A GYÜMÖLCSTERMŐ NÖVÉNYEK ÖNTÖZÉSE (Dr. NYÚJTÓ Sándor)

114

tői. Minden fára óránként 27 liter vizet juttatott. Az öntözés előnye nemcsak az adott évi termésben mutatkozott, hanem a következő évi termőrügyek fokozottabb berakódottságában is.

A Szovjetunióban NESZTEROVA és munkatársai (1973) a csepegtető öntözés előnyeiként kiemelik a víztakarékosságot, a legkedvezőbb viz-, levegő- és tápanyagviszonyok megteremtését a talajban, a jelentős mennyiségi és minőségi termésváltozást, a takarékos műtrágya- és növényvédőszer-felhasználást. Nem tartják munkaigényesnek az eljárást, mert a viz eljuttatása az öntözendő növényhez teljesen automatikusan történik. Jelenleg még vizsgálják, hogy milyen mennyiségű vizet és tápanyagot képes a gyökérzóna gazdaságosan befogadni. Kiemelik - mint rendszerint a csepegtető öntözéssel foglalkozó irodalmak - hogy ez az öntözési mód főleg szárazságra hajlamos és aszályos zónákban terjed.

Az altalajöntözést is jónak Ítélik a szerzők elsősorban azért, mert nem zavarja a gyümölcsösök talajmunkáját. így pl. a szovjet MONAHOVA (1969) az altalajöntözés előnyeit emeli ki, mely szerint a makrokapilláris altalajöntözés hosz- szu élettartamú, univerzális és egyenletes nedvességet biztosit az öntözendő területen. Részletesen leírja a berendezést is. A csöveket az árok fenekén 50-90 cm mélyen helyezik el, majd földdel takarják. A főcsővezetékek elágazásai közti távolság 1,4-8 m, a termesztendő növénytől függően. A fő elágazások a vízgyűjtő medencéből kapják a vizet hidraulikus adagolással, s ez azt jelenti, hogy a lehelye- zési munkát kivéve a továbbiakban teljesen mechanikusan működik.

TOURNON (1972) uj módszert ir le altalajöntözésre a Torino mellett végzett 8 éves kísérletei alapján. A megoldás különlegessége az volt, hogy a vizet állandó mennyiségben, de változó nyomáson adagolták a rendszerbe. A kísérlet folyamán a berendezés minden zavar nélkül, kifogástalanul működött. A kísérletet a kukorica, paprika és cirok után évelő növényekre is kiterjesztik.

Az öntözési módokkal kapcsolatos kérdések jó összefoglalóját adja NATALI- XILOYANNIS (1974) előzetes kísérleti eredményeiben. Háromféle öntözési módot hasonlít össze Toscanában, a barázdás, az esőszerü és a csepegtető módszert két őszibarack-fajtáná^ a Redhaven-nél és a Southland-nál. A kísérletek 1973-ban folytak. A szerző szerint nincs lényeges különbség a három öntözési módnak a termés mennyiségére és minőségére gyakorolt hatásában, de a hajtásnövekedés az esőszerüen öntözött kezelésekben a legkedvezőbb (25.ábra).