Öntözés a kertészetben (Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Információs Központja, Budapest, 1976)
2. A ZÖLDSÉGNÖVÉNYEK ÖNTÖZÉSE
90 haladottabb szakaszában káros lehet. Az ilyenkor képződő lazább szövetű termés nehezebben tárolható (CSELOTEI, 1968, KULIKOVA, 1969). A petrezselyem vízigény tekintetében a sárgarépához hasonló (CSELOTEI, 1968). A cékla több vizet igényel, mint a sárgarépa, az öntözések száma erősen változó az időjárási és éghajlati sajátosságoktól függően (KULIKOVA, 1969). HENRYSIAK (1973) lengyelországi viszonyok mellett a cékla számára optimális talajnedvesség-tartalomnak a VK 75-100 %-os szint tartását javasolta. Érdekes megfigyelésről számol be MINORANSZKIJ (1972). Észak-Kaukázus- ban többéves kísérlettel megállapították, hogy ha ismerik a cékla kártevőinek biológiáját, és ha összekapcsolják az öntözések időpontjait és normáit a kártevők fejlődésének legkritikusabb periódusaival, gyérithetik azok számát. Példaként emliti a levélbolhákat, melyek legveszélyesebbek a keléstől az első pár lomblevél megjelenéséig. 1968-ban az első öntözést május első dekádjában adták, amikor a kelés 30-40 %-os volt, a másodikat 15-20 nappal később. Az öntözött parcellában 100 növényen 8 bolhát találtak, az öntözetlenen viszont húszat. A retek fejlődésének bármely szakaszában érzékeny a nedvességhiányra, a súlyban és termésmennyiségben bekövetkező legerősebb csökkenés mégis akkor tapasztalható, ha a nedvességhiány a gumó képződése és növekedése idején lép fel (SINGH-ALDERFER, 1966). WITT MEYER (1972) szintén a gumó növekedését jelöli kritikus nedvességi periódusnak. Hároméves zeller -öntözési kísérletről számol be HELLWIG és munkatársai (1973) Vroclavban. Megállapították, hogy az esőztető öntözés hatása nagymértékben függött az illető év meteorológiai sajátosságaitól. 1969-ben, amikor kevés csapadék hullott a tenyészidő alatt, aj áruminőségü termés 65 %-kal nőtt, mig 1968-ban és 1970-ben, amikor 290-337 mm volt a csapadék a tenyészidő alatt, az öntözésnek nem volt hatása a termésre. WEISSE (1971) 1966-1969 között homok és lösztalajon vizsgálta a zeller terméshozamát különböző vizfeszültség mellett. Minél nagyobb volt a vizfesztiltség - azaz minél kevesebb volt a nedvesség a talajban - annál inkább csökkent a zeller termésmennyisége.
