Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
20. íz- és szagvegyületek az ivóvízellátásban - 20.1. A víztisztítás közben keletkező íz- és szagvegyületek
222 20. ÍZ- ÉS SZAGVEGYÜLETEK AZ IVÓVÍZELLÁTÁSBAN vak klórozáskor stabil monoklóraminokat alkotnak, mint közbenső termékeket. A klórozott melléktermékek detektálható szag küszöb értékei általában lényegesen alacsonyabbak, mint a nem klórozott molekuláké (35. táblázat, Van Gémért et al. 1977). A vízfertőtlenítés egyik jelentős problémája az, hogy a klórozott víz organoleptikus tulajdonságai erősödnek. 156 a-b. ábra. A klór-dózis, a maradék klór (a. ábra)\ a klór-dózis és a klór szag intenzitás ( b. ábra) kapcsolata A leginkább közismert vízbeli szerves vegyületek, amelyek klórozáskor a víz ízét és szagát növelik a fenol és annak egyes homológjai. 1980-tól kezdve nagy figyelmet fordítanak a természetes vizek klórozásakor keletkező trihalogénmetán (THM) vegyületek képződésére. A THM koncentrációk klórozott vizekben általában 0,001-0,2 mg/L (Van Gémért et al. 1977) kloroformra és 0,3 mg/L bromoformra nézve. A THM vegyületek azonban az összes szerves halogén vegyületeknek (TOC) csak a csúcsát jelentik. Johnson et al. (1986) kimutatta, hogy a rendkívül sokféle természetes előfordulású szerves anyag klórozása 1,5-11-szer több, nem tisztítható TOX (nonpurgeable TOX)
