Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
20. íz- és szagvegyületek az ivóvízellátásban - 20.1. A víztisztítás közben keletkező íz- és szagvegyületek
218 20. ÍZ- ÉS SZAGVEGYÜLETEK AZ IVÓVÍZELLÁTÁSBAN léktermékek egy részéből íz- és szagrontó vegyületek keletkeznek. Ez a helyzet különösen érvényes az oxidálószerekre és a fertőtlenítőszerekre (ózon, halogének, klóraminok, klór-dioxid). A szerves vegyületek lebontódása valamely oxidánssal a következő tényezőktől függ (Mallevialle et al. 1987):- az oxidáns erőssége;- az út, ami módon az oxidáns a szerves vegyület kötéseit megtámadja;- a vegyület szerkezete;- környezeti tényezők, mint a pH, hőmérséklet;- az oxidáló vegyület koncentrációja;- egymásra ható anyagok jelenléte. 20.1.2.1. Ozonizálás Az ózon az egyik legerőteljesebb reagens az íz- és szagrontó vegyületek eltávolításához, az elosztó rendszerbe kerülő víz előtisztításához. De az ozonizálás is mellék- termék képződéssel jár. Ezek keletkezése függ:- az ózon dózistól,- a reakció időtől,- a gyökbefogóktól (scavangerek) és- a pH-tól. Az alifás és aromás aldehidek képződése a gyümölcsíz-illat és narancsszerű szagok megjelenésére vezettek. A 151. ábra (Anselme et al. 1985) példát nyújt az ozonizálás révén keletkező gyümölcsszag képződésére. Ezt a szagot kb. 0,1 mg/L alifás aldehidek képződése (ózon dózis 2,5 mg/L, kontakt idő 10 min, oldott szerves szén 1,5-2 mg/L) bizonyítja. A szag a tisztított vízben nem maradhat. Eltávolítása GAC szűréssel lehetséges. 151. ábra. Gyümölcs-szag aldehidek keletkezése ozonizálás előtt és után
