Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
12. Klór és klóramin alkalmazása a vízelosztó rendszerekben - 12.1. Baktériumszaporodás klór és klóramin fertőtlenítőszer esetében - 12.2. A bakteriális szaporodást befolyásoló tényezők analízise
152 12. KLÓR ÉS KLÓRAMIN ALKALMAZÁSA A VÍZELOSZTÓ RENDSZEREKBEN ról 0,6 mg/L -re csökkent a Raleigh-i vízelosztó rendszerben. Mindkét fertőtlenítőszer reakcióba képes lépni az áramló vízben lévő redukált anyagokkal és a korróziós termékekkel a csőfal szomszédságában (LeChevallier et al. 1993). Továbbá, a klóramin csökkenhet a vízelosztó rendszerben a nitrifikáció miatt is (.Skadsen 1993), vagy a természetes szerves anyag (NŐM) által előidézett autókatalízis miatt (Vikesland 2000). 65 jT 0-1 -21 • Klór o Klóramin m |-------!-----------------------1-----------------------r 10 1 00 1000 Tartózkodási idő, h 89. ábra. A HPC és a víz tartózkodási ideje közötti kapcsolat a Durham-i és a Raleigh-i rendszerben A maradék fertőtlenítőszer koncentráció eltérés, valamennyi mérési helyen (90. ábra), a hőmérséklet, klór/klóramin dózis és az adott szerves anyag tisztított vízbeli változó voltával, a tartózkodási idő változékonyságával magyarázható. A maradék klór standard eltérései a Durham-i mérési helyeken nagyobbak, mint a maradék klóraminé a Raleigh-i mérőállomásokon. Ez a klór és a klóramin stabilitás különbségével magyarázható. A kisebb stabilitású szabad maradék klór jóval változékonyabb, a különböző környezeti tényezőktől (például a hőmérséklettől) függően. • Klór 90. ábra. A maradék klór és a maradék klóramin változása a tartózkodási idő függvényében a Durham-i és a Raleigh-i rendszerben
