Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)

12. Klór és klóramin alkalmazása a vízelosztó rendszerekben - 12.1. Baktériumszaporodás klór és klóramin fertőtlenítőszer esetében - 12.2. A bakteriális szaporodást befolyásoló tényezők analízise

12. KLÓR ÉS KLÓRAMIN ALKALMAZÁSA A VÍZELOSZTÓ RENDSZEREKBEN 153

A HPC és a klór/klóramin közötti kapcsolat a két vízelosztó rendszerben a 91. ábrán adott (Zhang et al. 2002). A Pearson korrelációs tényező (r) a HPC (log érték) és a maradék klór/klóramin között -0,74 (P<0,001) a Durham-i és -0,63 (P<0,0001) a Raleigh-i rendszerre nézve. Mindkét esetben erős negatív kapcsolat létezik. Az erős negatív kapcsolat a maradék fertőtlenítőszer és a HPC között arra utal, hogy a maradék fertőtlenítőszer fontos tényező, ami befolyásolja a baktériumok szaporodását az áramló vízben, de nem szükségszerűen szabályozza a szaporodást a csőfelületen.

Maradék klór/klóramin, mg/L

91. ábra. A HPC és a maradék klór/klóramin közötti kapcsolat a Durham-i és a Raleigh-i

rendszerben

A HPC és az AOC közötti kapcsolat a vizsgált két vízelosztó rendszerben a 92. ábrán értelmezhető (Zhang et al. 2002). Az ábra azt mutatja, hogy a legmagasabb HPC értékek a legkisebb AOC értékekhez társulnak (250 mg/L acetát szén), továbbá, hogy ezen adatok a hosszabb tartózkodási idővel rendelkező mérési helyekhez tartoznak. Ellenkezőleg, a legnagyobb AOC értékek (>200 mg/L) mindig az alacsony HPC értékekhez (<10 cfu/mL) társulnak. A középső AOC értékekhez a legnagyobb mértékben a szóródó HPC értékek tartoznak.

92. ábra. A HPC és az AOC értékek közötti kapcsolat a Durham-i és a Raleigh-i rendszerben