Öllős Géza: Vízminőség-változás a vízelosztó rendszerben (KÖZDOK Kft, Budapest, 2008)
12. Klór és klóramin alkalmazása a vízelosztó rendszerekben - 12.1. Baktériumszaporodás klór és klóramin fertőtlenítőszer esetében - 12.2. A bakteriális szaporodást befolyásoló tényezők analízise
12. KLÓR ÉS KLÓRAMIN ALKALMAZÁSA A VÍZELOSZTÓ RENDSZEREKBEN 12.1. Baktériumszaporodás klór és klóramin fertőtlenítőszer esetében Ha a maradék fertőtlenítőszer elegendő, a baktériumok nem képesek szaporodni a vízelosztó rendszerben áramló vízben. A biofilmről leszakadó baktériumok a víztérben, ha elegendő fertőtlenítőszer van a vízben, inaktiválódhatnak. Ez esetben a fogyasztókat nem érik negatív hatások, annak dacára, hogy a bakteriális szaporodás a csőfelületen jelentkezik. Ha a maradék fertőtlenítőszer veszteség az áramló vízben nagy, ami a víz hosszú tartózkodási ideje esetében jelentkezik, a biofilmről leváló baktériumok gyorsan nem képesek inaktiválódni. így az áramló vízben szaporodás észlelhető, ami miatt a fogyasztókat negatív hatások érik (Zhang et al. 2002). Az a törekvés, hogy a klór helyett klóramin (kötött klór) alkalmazására kerüljön sor, avégből, hogy a fertőtlenítési melléktermékek keletkezését korlátozni lehessen, a vízelosztó rendszerbeli bakteriális szaporodást is befolyásolja, hiszen a klóramin jóval stabilabb fertőtlenítőszer, mint a klór, így a szaporodás ellen tartósabb védelmet biztosít. A klóramin a biofilmbe mélyebben hatol be, mint a szabad klór, így a biofilmben az inaktiválás hatékonyabb. Noha a klóramin stabilabb fertőtlenítőszer, mint a klór, a vízelosztó rendszerben, a korrodált csőfelületek, a természetes szerves anyag (NŐM) jelenléte, valamint az esetleges nitrifikáció miatt is kimerülhet (Vikesland et al. 2000, Skadsen 1993). A szaporodás és a baktériumok leválása a csőfelületről az ilyen helyzetben nem szabályozható, mert a monoklóramin, közismerten, az áramló vízben kevésbé hatékony fertőtlenítőszer, mint a klór. 12.2. A bakteriális szaporodást befolyásoló tényezők analízise A HPC és a víz tartózkodási ideje közötti kapcsolat a Durham-i és a Raleigh-i vízelosztó rendszerben a 89. ábrán adott (Zhang et al. 2002). A HPC adatok szóródása jelzi, hogy a kapcsolat bonyolult, azt számos tényező befolyásolja. A víz tartózkodási ideje és a maradék klór (klóramin) közötti kapcsolat a 90. ábrán értelmezhető (Zhang et al. 2002) a Durham-i és a Raleigh-i vízelosztó rendszerben. Mindkét fertőtlenítőszer koncentrációjának változási trendje csökkenő a tartózkodási idő függvényében, ami jelzi, hogy egyik maradék fertőtlenítőszer sem stabil. A szabad klór 1,8-ról 0,2 mg/L -re csökkent a Durham-i rendszerben, a klóramin 4,0-
