Öllős Géza: A vízellátás-csatornázás értelmező szótára (VMLK, Budapest, 2003)
E-É
E-E Enterobacteriaceae ♦ enzim 213 Enterobacteriaceae Az —> Enterobacteriales rend egyik családja: fajai egyenes pálcika alakú, peritrich csillés vagy mozdulatlan, Gram (-) baktériumok. Mesterséges táptalajon jól fejlődnek. Emlősök bélcsatornájában, vizekben, talajban élnek, gyakran növényi-, állati- és emberi kórokozók. Az Enterobacteriaceae családba tartozó „bélbaktériumok” rendszerezése igen sok nehézséggel jár. A fajok részben az emberi- és állati bélflóra állandó baktériumflórához tartoznak, és jelentős szerepük van a szervezet vitaminellátásában. Részben fakultatív patogének (kórokozók), részben pedig súlyos, gyakran járványos fertőző betegségeket okoznak. Az orvosi szempontból szükséges áttekintést nagyszámú biokémiai- és szerológiai vizsgálattal lehet elérni. Rendszerezésük fő nehézsége az, hogy a bélbaktériumok egymáshoz közelálló és átmeneti alakokkal összekötött csoportokat alkotnak, enterococcusok —> Enterococcus nembe tartozó baktériumok. —> Gram-pozitív, gömb alakú (—> coccus)> fakultatív —> anaerob baktériumok, enterovírusok Az -> enterális vírusok egy csoportja. Általában a bélrendszerhez kötődnek, így az általuk okozott betegségek elsősorban gyomor-bél természetűek, így a pH ~ 3 állapothoz is alkalmazkodni képesek. Ezen —> vírusok által előidézett —» közegészségügyi kockázat azonban nem korlátozódik csak a gyomor-bélrendszerre, hiszen például a Reovirus, —» Coxsackie vírus és az —> echovírus légúti fertőzést is okoznak, és a fertőzött személyek székletében vannak jelen, enzim Régi kifejezéssel fermentum. Biológiai -> katalizátorok. Olyan élő szervezetek által termelt szerves —> molekulák, amelyek a biokémiai reakciókat az —>• aktiválási energia csökkentése révén gyorsítják. Az enzimek általában —> fehérjék. Azonban RNS által katalizált reakciót is felfedeztek. Az enzim rendszerint meghatározott -> szubszrát(ok)ra specifikus és érzékeny a reakciókörülményekre, például a hőmérsékletre és a pH-ra. Az anyagcserefolyamatok reakciósebességének szabályozásakor az enzimek aktivizálódhatnak vagy gátlódhatnak (—> inhibi- ció hatás). Négyféle -» enzimgátlás különböztethető meg (135. ábra)', a. verseny- szerű (—» kompetitiv) gátlás: az enzim aktív centrumát a gátló anyag a szubsztrát elől elfoglalja, így az anyagcsere folyamatba nem vonható be; b. a —» nem versenyszerű gátlás: ekkor a gátló anyag az —> enzim-szubsztrát-komplexszel összekapcsolódik. így az enzim nem tud a szubsztrátból terméket előállítani; c. fölös- szubsztrát gátlás: egyidejűleg több szubsztrát molekula rakódik az enzimre, így a keletkezett komplex inaktívvá válik; d. az allosztérikus gátlás: a gátló anyag az enzim egyik részéhez, az aktív centrumon kívül kötődik. így az enzim deformálódik és vele többé reakció már nem katalizálható. Az —> extracelluláris úton ható enzimek a közelükben lévő nagymolekulájú, szerves anyagokat —> hidrolízis révén egyszerűbb felépítésű molekulákká alakítják át. Ezek a sejtkörüli folyadéktérben feloldódnak. Az -> ozmózis nyomás és a transzportrendszer együttes hatásaként az oldott anyagok a sejtfalon át a sejtbe szállítódnak. A sejten belül a felvett molekulákból új sejtanyag képződik. Az anyagcsere termékeket a sejt újból leadja. A sejtanyag növekedéséhez igényelt energiát biztosítják az oxidációs fo-
