Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
2. Patogén- és szennyezésindikátor mikróbák az ivóvízben - 2.1. Vírusok az ivóvízellátásban
Úgy tűnik, a melegvérű állatok is képesek patogén vírusokat átadni az embernek. Például a vizslák 10 %-a, a kutatások szerint humán enterovírusokat hordoz. Ezért valószínűsíthető, hogy a vízeredetű fertőzés veszélye nemcsak a szennyvízszennyeződések miatt, hanem egyéb szennyeződések, különösen a burkolt felületeken lefolyó záporvizektől származhat. A legtöbb vírus számos héten át életképes marad az alacsony hőmérsékletű vízterekben, olyan hosszú ideig, ameddig a vízben szerves anyag jelen van (Gleeson et al., 1997). A vírusok a felszíni- és felszín alatti vizekben egyaránt jelen lehetnek. Az USA-ban a kutak 20 %-a fertőzött vírusokkal. A Rotavirus a gyermek-hasmenés szindróma fő okozója. A fejlődő országokban ez a vírus évente kb. 6 millió gyermek halálát okozza. A hasmenés esetenként kórházakban is jelentkezik. A bél-Adenovírus 40 és 41 jóval stabilabbak a vízben, mint akár a Polipvírus 1 vagy a hepatitis A vírus, a szennyvíztisztítást hatékonyabban képesek túlélni, mint más enterovírusok. Az adenovirus patogének a vizekben nagyon elterjedtek, így valószínűsíthető a víz közvetítő szerepe (Enriquez et al., 1995). Az enterális betegségek további gyakori okozója az Astrovírus, gyermekekben. A Norwalk vírus erős hasmenést és hányást okoz. Az ivóvízellátásban ezen vírus tekintetében az jelenti a gondot, hogy a vírus rezisztensnek tűnik a normál klór szintek esetében. Az is jellemző, hogy a Norwalk vírus által okozott fertőzés csak rövid idejű immunitást biztosít, szemben a legtöbb vírusfertőzés utáni életfogytig tartó immunitásával. Az ivóvízellátás terén a bakteriális fertőzések és a vírus okozta betegségek is a tisztítatlan vagy az elégtelenül tisztított vizeknek, avagy a vízelosztó rendszer hibás üzemeltetésének tulajdonítható (Craun, 1988). A vízeredetű vírus betegségek, a hepatitis fertőzés kivételével, nehezen ismerhetők fel, mert a vírusok rendszerint nem nyilvánvaló, hanem lappangó fertőzéseket okoznak (Tyler, 1985). A víz eredetű betegségek jelentős százaléka kóroktani (aetiology) szempontból ismeretlen (11. ábra) (Herwaldt et al., 1992). Egyik lehetséges magyarázata ennek a helyzetnek az lehet, hogy a járványtani módszerek nem megfelelők a vírusok okozta betegségek alacsony transzmissziós szintjének detektálására. Azt is szem előtt kell tartani, hogy az egyes vírusok sokféle szimptómát okozhatnak, ugyanakkor különböző fajta vírusok hasonló szimptómákat idézhetnek elő (Tyler, 1985). Ezért a járvány eredeti okát szinte lehetetlen meghatározni. Az ürített (excreted) vírusok száma rendszerint számos nagyságrenddel kisebb, mint az ürített coliformok száma (APHA: 1992). Minthogy a vírusok csak az élő, alkalmas sejteken belül szaporodnak, számuk az ürítést követően nem növekedhet. Túlélésük és fertőzőképességük a vízi környezetben, sejt-mentes körülmények között a biotikus (vírusfajta, bakteriális- és alga aktivitás, protozoák ál57
