Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

2. Patogén- és szennyezésindikátor mikróbák az ivóvízben - 2.1. Vírusok az ivóvízellátásban

tali predáció) és abiotikus tényezők (hőmérséklet, szuszpendált anyagok, pH, sótartalom, UV-fény behatolás, szerves vegyületek, adszorpció a szuszpendált anyagokra és pelyhesedés) sokféleségétől függ (Greldenhuys et al., 1989).

A vírusok inaktiválódását a gazdasejten kívüli környezetben legnagyobb mértékig a hőmérséklet befolyásolja. Inaktiválódásuk gyors, ha > 50 °C-os hőmérséklet éri őket. A szuszpendált anyagok a vírusok számára bizonyos mértékű védelmet nyújtanak. Szerves anyagokon való adszorpciójuk az UV-fény ellen védelmet biztosít. Adszorpció után a szuszpendált anyagokkal együtt képesek leülepedni (akárcsak a baktériumok), az üledékben hosszú ideig túlélnek, majd megfelelő turbulencia esetében reszuszpendálódnak a víztérbe.

Nagy térfogatú vizekben a vírusszám csökkenést néhány túlélőre- a szennyvíztisztítás,- a hígítás,- a természetes inaktiválás,- a víztisztítás és- egyéb tényezők együttesen befolyásolják.

Valójában a vírusok jelentős mennyisége halad át a szennyvíztisztító telepen és a felszíni vizekbe kerül (Gray, 1992).

A fejlett országokban a vízeredetű vírus-transzmisszió a fertőzést okozó vírusok minimális mennyiségétől függ (APHA, 1992). A minimális fertőző dózis azonban sok fertőző vírus esetén ismeretlen, de úgy vélhető, hogy 1-10 fertőző egységre tehető (Watkins et al., 1991). Ezért kritikus, hogy a viszonylag nagy térfogatú vizekben a vírusok kis száma meghatározható legyen.

A vírus-meghatározás módszereinek a következő követelményeket kell kielégíteni:- magas vírusdúsítási faktornak (1000-10000), nagy kimutatási érzékenységü58

11. ábra. A vízeredetü betegségek kóroktana