Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
1. Mikrobiológiai- és kémiai kockázat - 1.8. Ivóvíz: komplex keverék
ségiigyi hatások becslésére. A legegyszerűbb becslést az elhalálozások száma képviseli. Még informatívabb a hosszúélet-mérték, az elveszett életévek száma, például egy végzetes kockázat, ami az embereket életük vége felé sújtja (rák, stb.). 1.8. IVÓVÍZ: KOMPLEX KEVERÉK Minthogy az ivóvíz egy komplex keverék, helyénvaló feltenni a kérdést, hogy toxicitása miként becsülhető meg. Az egyik szokásos megközelítés az, hogy az ivóvíz mintákat kémiailag analizálják és a mintákból kimutatott egyes vegyületek toxikus tulajdonságait próbálják meghatározni. A másik megközelítés: az egész vízminta, vagy kivonatainak, vagy koncentrátumának toxicitását határozzák meg. Mindkét eljárásnak korlátái vannak. Az ivóvíz, mint komplex keverék, hatékony toxikológiai becsléséhez további tapasztalatokat kell szerezni a következő területeken:- a vízminták koncentrálási technikáját és a minták extraktumainak előkészítését kell fejleszteni,- az ivóvíz extraktumok frakcionálásához az analitikai kémiai technikát és az extraktumokban lévő vegyületek kimutatását kell magasabb szintre emelni,- olyan módszereket kell kifejleszteni, amelyek az ember egészsége szempontjából fontos toxikológiai végpontokon a lehetséges hatások sokféleségéről megbízhatóbban nyújtanak felvilágosítást. A legtöbb ivóvíz kivonat és koncentrátum kimutatott biológiai aktivitása nem reprezentatív arra a vízre, amelyre vonatkoztatják (Glaze, 1993). Ezt a helyzetet a koncentrálási technika korlátái, továbbá a hosszúidejű vizsgálatokhoz igényelt nagy volumenű vízminták létrehozásához szükséges, ámde megfizethetetlen költségek idézik elő. Ennek eredményeként az ivóvíz koncentrátumok vizsgálatakor, beleértve a szűrési teszteket is, mint a genotoxicitás vizsgálatok, nagy valószínűséggel hibás negatív vagy pozitív eredményeket szolgáltathatnak. A probléma olyan módszer hiánya, amely a nagyon kis térfogatú minták szűrési teszteléséből a nem-genotoxikus végpontok vegyületeit megbízhatóan tudná kimutatni. A legfontosabb következtetés: a jelenleg alkalmazott típusú vizsgálatok általában kevésbé képesek segíteni a relatív kockázatbecslését. Ezen tökéletlenségek miatt a szűrési vizsgálatokhoz az egész vízminta tesztelése szükséges. Valamely kockázat-becslési programban az ivóvíz komplex keveréket, nem pedig az egyes komponensek vizsgálatát kell előirányozni. A vízben mikromennyiségben jelenlévő vegyületek, molekulák, ionok, komplexek együttes hatását (szinergizmus, antagonizmus) kell vizsgálni. Az élőlények naponkénti vízfogyasztását (ívás, ételfogyasztás, italfogyasztás) is figyelembe kell venni. A hatások tesztelésénél egyidejűleg több vizsgálati eljárást kell alkalmazni. A 49
