Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)

1. Mikrobiológiai- és kémiai kockázat - 1.3. Vízeredetű fertőző betegségkockázatok

Míg a legtöbb vízeredetű fertőzést a szennyezett nyersvizeknek és az elégtelen mértékű víztisztításnak tulajdonították, a vízelosztó rendszerbeli vízminőség védelem gyakran elhanyagolt. Emiatt, noha a tápanyag szintek a rendszerben alacsonyak, mégis biztosítják egyes baktériumok mint például a Legionella (2.6. fejezet), Mycobacterium, Aeromonas túlélését és szaporodását, így a potenciális kockázat a belélegzés, elfogyasztás, a bőr-kontaktus, a vízelosztó rendszer optimálistól eltérő (biológiailag nem stabil víz szétosztása stb.) üzemeltetése miatt is jelentkezhet (Havelaar, 1993). A maradék fertőtlenítőszer fenntartása a baktériumok túlélését és szaporodását nem mindig akadályozza meg. A biológiailag stabil víz szabatosabb definiálása a hálózati vízminőség ill. a bakteriális kockázat szempontjából fontos feladatnak tekintendő (van der Kooij, 1993).

A korábbi évtizedekben a vízeredetű mikrobiológiai betegségek szabályozása céljából kialakított stratégiák nagyon keveset változtak. A vízeredetű betegségeket jelenleg már jóval többféle mikroba okozza, mint az enterális baktériumok és az általuk okozott betegségek köre is jóval tágabb. Egyes betegségek és kórokozó ágenseik például a következők: a halálos tüdőgyulladás (pneumonia), amit a Legionella pneumophila okoz; hepatitis amit a hepatitis A és B vírus okoz; a car- diomyopathiak, amit a coxsackievírusok idéznek elő, a gyógyíthatatlan és heveny (fulminating) gastroenteritis, amit a Cryptosporidium parvum az AIDS betegekben okoz, neurotoxicitás, amit a kék-zöld algák idézhetnek elő (3. fejezet). Payment et al. (1991) epidemiológiai-mikrobiológiai kutatásai alapján a kockázatbecslés szempontjából nagyon elgondolkodtató eseményt mutat be; egy szennyeződött nyersvíz hagyományos tisztítás után ugyan kielégítette a szabvány általi minőségi követelményeket, mégis nagymértékű endemikus gastroenteritist okozott.

Jelenleg már egyértelműen bebizonyosodott, hogy új és korszerű stratégiákra van szükség, hogy az ivóvizekben előforduló mikrobák miatti közegészségi kockázat csökkenthető legyen. A jelenlegi hagyományos tisztítástechnológiák hatékonyságának növelése, különösen a fertőtlenítés újbóli optimalizálása (az újonnan kimutatott mikrobák figyelembe vételével) lehet az az út, amely a közegészségügyi kockázat csökkentésére vezet.

A kockázat-alapú, EPA által kifejlesztett stratégia a 7. ábra alapján értelmezhető (Reiter et al., 1990). Ez a stratégia alapot biztosít a kémiai vegyületekkel való relatív kockázat-összehasonlításhoz ill. egy racionális kockázat menedzsment tervhez.

34