Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
1. Mikrobiológiai- és kémiai kockázat - 1.3. Vízeredetű fertőző betegségkockázatok
A protozoon fertőzések hosszú ideig tarthatnak, súlyosak lehetnek és a Cryptosporidium fertőzés az immunhiányos gazdákban különösen súlyos lehet. Az AIDS paciensek, előfordul, hogy a parazitát képtelenek üríteni, a fertőzés hosszú klinikai lefolyású, halálos is lehet (Soave, 1990). Az újonnan felismert protozoon patogén, a Cyclospora spp. (2.13. fejezet) szintén vízeredetü fertőzéseket okoz (Ortega et al., 1993). A baktériumok, a Shigellát és az enterohemorrhagiás E. colit is magukba foglalva, okoztak vízeredetü fertőzés-kitöréseket, melyek halálos áldozatokkal jártak (Craun, 1992), és egy azonosítatlan etiológiai ágens bizonyult felelősnek egy drámai lefolyású hosszú hónapokig tartó diarrhoea-ért (Craun, 1992; Parsonnet et ah, 1989). (Ez a példa, mint az előzőek és az ezt követőek is markánsan érzékeltetik: a bakteriológiai kockázatbecslés rendkívül komplex feladat, legyen szó akár modellekről, empirikus formulákról, gyakorlati tapasztalatokon alapuló értékelésekről.) Az emberi gazdákon túlmenően, a vad- és házi állatok is fontos átvivői egyes protozoonok és bakteriális patogének által okozott fertőzéseknek. Ezek szennyező hatását az emberi szennyvizekkel együttesen kell figyelembe venni. A vízeredetü fertőző betegségek az iparilag fejlett országokban nagyjából szabályozás és ellenőrzés alatt vannak. Mégis a fertőzés-kitörések folytatódnak, elsősorban ott, ahol a nyersvíz nem kellőképpen védett és tisztított, ahol a víztisztító rendszer üzemeltetési szintje elégtelen. Az USA és UK területén az utóbbi időben észlelt vízeredetü betegség - kitörések annak bizonyítékai, hogy a mikrobiológiai patogének továbbra is kockázatot jelentenek az iparilag fejlett országokban is (Badenoch, 1990). Noha a közegészségügyi előírásokat betartották, kb. 430 000 lakos betegedett meg cryptospo- ridozisban, Milwaukee-ban (Wisconsin), 1993 tavaszán. A fertőzésekhez a települések méretének gyors növekedése, a viziközmüvel való ellátottságuk egyre nehezedő volta is jelentősen hozzájárul (Kollár, 1999), ami rendkívül nagy kockázat növekedéssel jár együtt. Jóllehet a vízeredetü fertőző megbetegedések és az elhalálozások száma a fejlett országokban kisebb, mint a fejlődő országokban, de a kockázat az iparilag fejlett országokban is létezik, ahol a kutatásokat és a szabályozásokat elsősorban a kémiai- (pl. melléktermékek), mintsem a mikrobiológiai szennyeződésekre irányították (Rowen et ah, 1993). Ez a helyzet sajátos, meglehetősen szubjektív kockázat-becslési szemléletet tükröz. A vízeredetű betegség gyakran nem felismert, nem is nyilvántartott, így a kockázat súlya még fontosabb, mint az a nyilvántartásokból kiviláglik. Például az USA-ban a vízeredetü járványok száma 3-4-szer nagyobb lehet, mint amit a kimutatások tartalmaznak és a fel nem ismert endémiás vízeredetű betegségek súlya is jelentős lehet (Craun, 1990). (Ez az eset is érzékelteti a kockázatbecslés bonyolult voltát.) 33
