Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
4. Fizikai-, és kémiai szennyezőanyagok - 4.4. Peszticidek
linuron (linuron) trifluralin (trifluralin) szimazin (simazine) penoxalin (penoxalin) Ezen komponensek közül leggyakrabban az atrazin mutatható ki. Az alkalmazott inszekticidek például: fonofosz (fonofos) terbufosz (terbufos) karbofurán (carbofuran) klórpirifosz (chlorpyrifos) diazinon (diazinon) forát (phorate) etoprop (ethoprop) Az egyes peszticid komponensekre vonatkozó megengedhető európai határérték az ivóvízre nézve 0,1 pg/L (100 ng/L) és a peszticidekre együttesen 0,5 pg/L (Duguet et ah, 1990; Bernazeau et al., 1996). A peszticidek tulajdonságai, sorsuk a természetben, közegészségügyi kockázataik például a következők (WHO, 1997). Bentazon (bentazone). Mérsékleten perzisztens a környezetben, ezért az élelmiszerekben való jelenlétével potenciálisan számolhatunk. Úgy tűnik, a természetben nem akkumulálódik, az élelmiszereken keresztüli hatása (expozíció) valószínűleg nem nagymértékű. Ajánlott határértéke (guideline value) 300 pg/L. Karbofuran (carbofuran). Világszerte sokféle növény védelméhez alkalmazott inszekticid. A növényekben a maradék karbofuran általában nagyon kevés vagy ki sem mutatható. A karbofuran fizikai és kémiai tulajdonságai, előfordulásának egyes esetei arra utalnak, hogy az ivóvízbeli expozíciója a felszíni-, és a felszín alatti vizek közvetítésével egyaránt lehetséges. Reá nézve a határérték 7 pg/L. Cianazin (cyanazine). A herbicidek triazin családjának egyik tagja. Füves területeken és gyomok ellen alkalmazott. A talajban és a vízben a mikroorganizmusok képesek lebontani és a hidrolízis révén is átalakulhat. A felszíni-, és a felszín alatti vizekből egyaránt azonosították. A mutagenitási vizsgálatok alapján genotoxicitása bizonytalanul ítélhető meg. Patkányokban a valószínűsített hormonális hatások révén, emlőmirigy daganatot okoz, egereken azonban ez nem jelentkezik. Határértéke 0,6 pg/L. 1,2-Dibrómetán (1,2-Dibromoethane). Például talajok, szemcsés termények, gyümölcsök fertőtlenítéséhez alkalmazott. Az 1,2-dibrómetán daganatokat idézett elő amikor egerek, vagy patkányok expozíciója mesterséges táplálás, ivóvízfogyasztás, bőrfelületi érintkezés és inhaláció formájában történt. Számos vizsgálat eredményeként korai pusztulás jelentkezett. Az 1,2-dibrometán az in-vitro vizsgálatoknál következetesen genotoxikusnak bizonyult, az in-vivo vizsgálatoknál változó (mixed) eredmények adódtak. Az 1,2-dibrómetán genotoxikus hatású 332
