Öllős Géza: Vízellátás-csatornázás közegészségügyi ismeretei (VMLK, Budapest, 2001)
4. Fizikai-, és kémiai szennyezőanyagok - 4.4. Peszticidek
a rágcsálókban. Az emberben a valószínűsíthető karcinogenitás megállapításához az adatok elégtelenek, feltételezett, hogy az 1,2-dibrómetán-metabolizmus a rágcsáló fajokban és az emberekben hasonlóan játszódik le (de lehetséges, hogy az emberekben képződő aktív metabolitok, a genetikai polimorfizmus miatt változó formában jelentkeznek. Az 1ARC az 1,2-dibrómetánt a 2A csoportba sorolja {az ágens valószínűleg rákkeltő az emberekben). Határértéke 0,4-15 pg/L. 2,4-Diklórfenoxiecetsav (2,4-DichIorophenoxyacetic acid); (2,4-D). A 2,4-D kifejezés a szabad savakra utal. A 2,4-D herbicid maga kémiailag stabil, de észterei gyorsan hidrolízálnak szabad savvá. A 2,4-D gyorsan lebomlik a környezetben. Vízbeli koncentrációi rendszerint 0,5 pg/L alattiak. A 2,4-D maradékok az élelmiszerekben ritkán lépik túl a néhány tíz pg/kg értékeket. Az IARC a klórfenoxi herbicideket a 2 B csoportba sorolta (az ágens feltehetően karcinogén az emberekre). Határértéke 30 pg/L ivóvíz (ADI-értéke: 0,01 mg/ttkg). 1,2-Diklórpropán (1,2-Dichloropropane; 1,2-DCP). Inszekticidként alkalmazott. Az anyag a 3. csoportba sorolt (emberre vonatkozó karcinogenitása a kísérleti állatok korlátozott adatai alapján nem állapítható meg). Az in-vitro mutageni- tási vizsgálatok eredményei váltakozók (mixed). Az in-vivo vizsgálatok eredményei negatívok. Dikvát (Diquat) herbicid és növényirtó. Vízbeli gyors lebontódása és az üledékhez való erős adszorpciója miatt a dikvát az ivóvízben ritkán található. A dikvát ionra vonatkozó határérték 10 pg/L. Glifoszát (Glyphosate) széles spektrumú herbicid, melyet a mezőgazdaságban, az erdészetben és a vízi-növények populáció sűrűségének szabályozásához alkalmaznak. A mikrobiológiai lebontódása a talajban, a vízi üledékekben és a vízben egyaránt lejátszódik. A keletkező fő metabolit az aminometilfoszfonsav (AMPA). A glifoszát a vízben kémiailag stabil és a fotokémiai degradációja nem figyelhető meg. A glifoszát talajbeli lassú mozgása miatt a talajvizet kevésbé szennyezi. A glifoszát azonban a felszíni- és felszín alatti vizekbe bejuthat, közvetlenül alkalmazása után (ha a vízi környezet közelében használják), vagy a csapadéklefolyás vagy kilúgozódás következtében. A glifoszát kismértékű toxicitása miatt, normál körülmények között, az ivóvízben az emberre nem jelent veszélyt. Pentaklórfenol (Pentachlorophenol; PCP) és egyéb klórfenolok elsősorban a fák gombásodása ellen alkalmazott. Rendszerint a tápanyagokban lévő jelenléte okoz veszélyt. Az IARC a pentaklórfenolt a 2 B csoportba sorolja (az ágens feltehetően rákkeltő az emberre), azon az alapon, hogy az emberben a karcinogenitás bizonyításához az adatok elégtelenek, de a kísérleti állatokra (egérre) a bizonyítékok adottak). Ideiglenes határértéke 9 pg/L. Terbutilazin (Terbuthylazine; TBA) a klórtriazin családhoz tartozó herbicid a 333
