OVH: A vízgazdálkodás fejlesztésének alapjai és irányai. A Vízgazdálkodási Keretterv összefoglalása (OVH, 1984)
2. A vízgazdálkodás társadalmi-gazdasági alapjai
Az első világháborút lezáró békeszerződések nyomán kialakult Magyarország — egy más feltételek között létrejött történeti fejlődés következtében — aránytalan településszerkezetet örökölt. A lakosság egyötöde a fejlett infrastruktúrával rendelkező fővárosban és a környező agglomerációban helyezkedett el, míg a vidéki városok, mindenekelőtt a megyeszékhelyek nagy része kis létszámú, fejletlen volt. A lakosság zöme a múlt század adottságait átörökítő falvakban élt. A két világháború között a települési viszonyok lényegében változatlanok maradtak. A települési szerkezet lényeges átalakulása a második világháború után bekövetkezett alapvető politikái, társadalmi, gazdasági változások következtében indult meg. A kiemelt települések erőteljes fejlesztése mellett új ipari centrumok és városok jöttek létre. A településhálózat fejlesztésében torzulások is kialakultak. Az ötvenes évek szélsőségekbe hajló változásai és tragikus eseményei után, 1957-itől kezdődött meg egy kiegyensúlyozottabb és hossszabb távlatokat szem előtt tartó politikai, gazdasági és társadalmi fejlődés. Ekkor dolgoztak ki egy hosszútávú településfejlesztési tervet, mely hierarchikus rendbe sorolta a hazai településeket. A fejlesztendő kategóriába sorolt városok kiemelt támogatást kaptak, míg a gyakorlatilag elsorvasztásra Ítélt települések — mindenekelőtt az egész tanya világ, de a községek jelentős része is — elesett a támogatástól. A tényleges fejlődés ennek a koncepciónak a helyességét nem igazolta. Kiderült, hogy a településszerkezet csak az adott korszakban érvényesülő politikái, gazdasági, társadalmi fejlődéssel, a földrajzi adottságokkal és a történelmi háttérrel összhangban, a lakosság szokásainak, szubjektív értékítéletének megfelelően fejleszthető. Világossá vált, hogy a mezőgazdasági termelés további, viszonylag gyors fejlődése a falvakhoz köti a lakosságot, és így még a tanyavilág egy részének tartós fennmaradásával is számolni kell. A falusi lakosság kézéiben jelentős tőke halmozódott fel, ami alapot biztosít nemcsak a lakásviszonyok további javításához, de az infrastruktúra fejlesztésének saját erőből történő segítéséhez is. Nagymértékben ennek a lakossági tőke és munkaerő bevonásának tudható be az a nagymértékű fejlődés, ami a falvak vízellátásában végbement. A városok és különösen az ipari centrumok víziközmű fejlesztése a vízellátást illetően lényegében lépést tartott a hidrológiai adottságokkal nem számoló, változékony településfejlesztési koncepciókkal. A csatornázás és különösen a szennyvíztisztítás lemaradása lényegében ennek a korszaknak a feltételeiből következett. A gazdasági viszonyok nehezebbé válásával csökken az állami, és ebből következően növekednie kell a magánerőből épülő lakások arányának. Ez szintén a kisebb települések irányában tolja el a lakásépítés területi elhelyezkedését, mivel itt kedvezőbbek az építési feltételek, mint a nagyvárosokban. Emellett megszűnt a nagyipar infrastruktúrát fejlesztő funkciója, amely az ötvenes évek első felében még meghatározó jellegű volt. A víziközművesítés szempontjából számottevő gazdasági 'következményekkel járó új feltételként fontos településszerkezeti tényezővé válik az üdülőtelepek kialakítása és fejlesztése, amii már nemcsak a Balatonra korlátozódik. A településhálózat fejlődésére nagy hatással van a közlekedés fejlettsége. A hatvanas években megvalósult az úthálózat alapvető korszerűsítése, a közúti autóbuszhálózat kifejlesztése, és ennek eredményeképpen ma már a legkisebb községeket is bekapcsolták a közúti szállítási hálózatba. A vállalati munkásszállítás megoldása, a lakosság személygépkocsi-állományának növekedése, valamint más okok eredményeképpen a munkaerő szükséges átrétegződése nem az ipari központok állami erőből történő felduzzasztásával valósul meg elsősorban, hanem a környékbeli települések lakásviszonyainak ugrásszerű megjavítása és a közlekedés nagyszabású fejlesztése révén. Az elmondottakból az a következtetés vonható le, hogy a városiasodás folyamata ugyan fejlődni fog, de növekvő súlyt kap a falvak korszerűsítése, megfelelő közművekkel történő ellátása. A víziközmű ellátás iránti igény kielégítése során a jövőben a kisebb településeken is sokkal nagyobb mértékben kell figyelembe venni a keletkező szennyvizek megfelelő kezelését, elvezetését, ha meg akarjuk állítani a felszín alatti vizek elszennyeződésének szinte feltartóztathatatlannak tűnő, országos folyamatát. Üdülés és idegenforgalom Az életszínvonal emelkedése miatt a társadalmi méretűvé szélesedő üdülési, utazási igények, és nem kevésbé az ország fizetési mérlegét javító idegenforgalom valutaszerző jelentőségének fokozódása következtében az üdülés és az idegenforgalom társadalmi, népgazdasági jelentősége az utóbbi másfél évtized alatt megsokszorozódott. Ugyanakkor az üdülőhelyek területi megoszlása az országban aránytalan. Az egyes üdülőkörzetek részesedése az ország összes férőhely- kapacitásából — a magánférőhelyeket is figyelembe véve — magas a Balaton, a Duna-ka- nyar és Budapest környékén, alacsony viszont a Mátra—Bükk és a Mecsek—Villány térségben, valamint más körzetekben és tájegységeken. Gyors ütemben nő a Velencöi-tó üdülési jelentősége, Budapesthez való közelsége és az infrastruktúra kiépítettsége következtében. Tartós üdülésben 1980-ban a lakosság 28%-a, hétvégi üdülésben 20%-a vesz részt. Az üdülés és az idegenforgalom növekedésével — mint tartós tendenciával kell a jövőben is számolni. A lehetőségek kihasználása számos ponton vízi természeti kincseink ész26
