Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)

Vízemelés

.IE

A

E n

960" .

• 900''r

8oorr-r..:

n- 700 "

50

—

kf

A?

$

1

/Is

X <5'

<sJ

«CPT

—

1-—30

20

10

A fent ismertetett Q-H összefüggés a szivattyú fordulatszámával is változik. Változtatható fordulatszámú szivattyúnál ezért a Q-H összefüggés nemcsak egy görbével, hanem görbesereggel jellemezhető, amelyből min- N(LE] den egyes görbe egy-egy fordulatszámhoz tartozik.

A különböző összetartozó Q-H értékeknél — vagy másképp munkapontoknál — a szivattyú hatásfoka változó. Van egy összetartozó Q-H értékpár, amelynél a szivattyú hatásfoka a legjobb. Minden más értékpár esetében a hatásfok ennél kisebb. A szivattyú hatásfokát értékpáronként feltüntetve, megszerkeszthetők az egyenlő hatásfokú munkapontokat összekötő görbék, amelyek így elválasztják egymástól a kisebb, illetőleg nagyobb hatásfokú munkapontokat. A hatásfok-jelleggörbék segítségével kiválaszthatók azok az összetartozó Q-H értékek, melyeknél a szivattyú kedvező hatásfokkal üzemeltethető.

A munka elvégzéséhez szükséges energiamennyiséget a tengelykeresztben szintén fel szokták tüntetni. A jobb oldalon levő függőleges tengelyen tüntetik fel a teljesítményszükségletet. A vízszintes tengelyen levő szállítandó vízhozam és a szükséges teljesítmény összefüggését szintén jelleggörbékkel adják meg. A teljesítményszükségletet lóerőben fejezzük ki, és az alábbi képlettel

ISO

250 Q =(l mp)

46. ábra. RCs-350 típusú szivattyú jelleggörbéi (72)

egyszerű módon számítható:

N =

1000 Q H 75

(34)

ahol N = a teljesítményszükséglet (LE); Q = a vízszállítás (m3/mp); H = az összemelőmagasság (m).

Az összes vagy manometrikus emelőmagasságot megkaphatjuk, ha a szivattyú szívóoldala felöli szívómagassághoz hozzáadjuk a nyomóoldali nyomómagasságot és a szívó-, a nyomócsőben, továbbá a szivattyúban fellépő veszteségek összegét: a Ah veszteségmagasságot. A szívómagasság és a nyomómagasság, mint geodéziai emelőmagasság, közvetlenül lemérhető. A Ah veszteségmagasság csővezetékben fellépő tagjai, mint láttuk, számíthatók. A szivattyúban keletkező veszteséget a szivattyú jellemző adataival közlik.

A tényleges teljesítményszükséglet azonban a fentiekben számított elméleti értéknél nagyobb. A szivattyú, mint a hatásfok jelleggörbékből láthattuk, nem hasznosítja száz százalékig a vele közölt energiatartalmat. Éppen ezért az N teljesítmény számításakor fenti értéket még el kell osztani a szivattyú hatásfokával. Ez 0,60—0,80 között változhat. A szivattyú teljesítményszükséglete tehát az alábbi képlettel kapható:

N —

1000 Q H

rj 75

(35)

ahol r] = a szivattyú hatásfoka.

86