Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízgazdálkodás
indítását, leállítását, csatornák üzem vízszínének szabályozását, a talajvíz dúsítását vagy a megcsapoló hálózat nyitását, zárását, az adagolandó öntözővíz-mennyiségeket, a vízkorlátozást stb. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az éghajlati elemek változékonyságából következő nagyszámú lehetőség miatt az adatok minőségi értékelésétől egyelőre nem lehet eltekinteni. Ezért a vízgazdálkodás irányítása éppen olyan szakfeladatot jelent, mint a mező- gazdasági termelés sok más problémája. A 149. ábrán egy öblözet kedvező vízháztartási viszonyait terveztük meg az 50%-os valószínűséggel várható csapadék-és vízhozamadatok alapján. A kedvező helyzet olyan mértékű vízfogyasztást tesz lehetővé, mely igen magas termések elérésének feltétele. A tervezett vízgazdálkodási tevékenység együtt jár olyan alapintézkedésekkel, mint a tározó feltöltése a vízfolyás vizével, csapadék visszatartás, öntözés, a halasított tározó lehalászása stb. Feltételeztük, hogy a vízfolyás nyári vízhozamát már más hasznosító igénybe vette, s annak hasznosításáról az öntözési idényben el kell tekinteni. A valóságos helyzetet évenként erre az alaptervre vezetve tartjuk nyilván. Az összegező görbék szemléltetően fogják mutatni, hogy az évi csapadék, a talaj vízjárás, a vízfolyás vízhozama mennyiben tér el a tervezettől, miként áll a helyzet a talaj szelvényben és a tározóban levő vízkészletekkel stb. A helyzet ismeretében időben lehet olyan intézkedéseket tenni, melyek a föltételezett csapadék- és vízhozamadatoktól való eltérés ellenére leginkább szolgálják a termesztés érdekében legkedvezőbb helyzet elérését. Ilyen módon válik szemléletessé a vízháztartási helyzetek időbeli változása, a kedvező állapot s az attól való eltérés. így lehet az üzemen belüli vízgazdálkodás föltételeit megteremteni. S ezen az úton juthatunk el az üzem rendelkezésére álló vízkészletekkel való valóságos gazdálkodáshoz. A VÍZGAZDÁLKODÁS ÉRTÉKELÉSE Amíg a vízgazdálkodás célja csak a vízkárok elhárítása, tevékenységünket a termesztés biztonságának fokozódásával értékelhetjük. Árvédelemnél az elöntések gyakoriságának csökkenése, s így az árvíz által okozott károk elmaradása értékmérője munkánknak. Hasonló a helyzet a belvízvédelem, a talajvédelem eredményeinek értékelésénél. Az elhárított, megelőzött károk, a vízkárok gyakoriságának csökkenése, a károk területi korlátozásának mértéke jellemezheti vízgazdálkodási tevékenységünket. A beavatkozás érdekében létesített művek értékelése is azon az alapon végezhető, hogy milyen mértékben teszik lehetővé a vízkárok gyakoriságának, mértékének csökkentését. Bonyolultabb a helyzet ha a beavatkozás célja már nemcsak a károk elhárítása, hanem az eredményesebb termelés érdekében a vízviszonyok szabályozása. E vízrendezési munkák a termések növekedése, az önköltség csökkenése útján értékelhetők. A vízrendezés érdekében létesített művek azzal minősíthetők, hogy mennyiben képesek ellátni a vízviszonyok szabályozásának feladatát. Milyen gyakorisággal fordulnak elő olyan esetek, amikor a beavatkozás ellenére a kedvező vízviszonyok nem biztosíthatók. A közvetlenebb értékelés a művek víz283
