Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)

Vízgazdálkodás

szállító vagy vízvisszatartó teljesítőképességének számszerű értékével lehetséges.

Legnagyobb körültekintést igényel a vízhasznosító tevékenység értékelése. Egyrészt azért, mert a hasznosításra szánt víz biztosítása érdekében általában nagy beruházásokra van szükség. Másrészt a legnagyobb gyakoriságú beavatkozás a vízhasznosítás. Hazai viszonyaink között évről évre szükség van rá.

Különösen élesen jelentkezik a vízgazdálkodás — vízhasznosítás értékelésének fontossága az öntözésnél. A rendelkezésre álló vízkészletek hasznosításának legkézenfekvőbb mértéke az egységnyi vízmennyiséggel előállított termés.

Itt azonban csak az lehet a feladatunk, hogy az öntözés érdekében létesített művek értékelésével foglalkozzunk. E téren az értékelés sokkal részletesebb elemzést kíván. Az, hogy a rendelkezésre álló vízkészletekkel miként gazdálkodtunk, hatásfok jellegű mutatókkal mérhető.

Hatásfok alatt olyan mutatót értünk, mellyel a hasznosan értékesített és a teljes egészében ráfordított mennyiségek viszonyát, arányát fejezzük ki. A tört értéke 1-nél kisebb szám. A hatásfok akkor a legjobb, ha a művekkel a teljes befektetett mennyiséget hasznosan tudjuk értékesíteni.

Öntözőrendszereink hatásfokát a népgazdaság érdekeinek szempontjából akkor adjuk meg helyesen, ha az öntözött növényzet által hasznosított vízmennyiséget viszonyítjuk a rendszer vízkivételi müvének teljesítőképességéhez. Ezt a viszonyítást elvégezhetjük a rendszer tervezése alkalmával meghatározott mértékadó időszakra vagy az egész öntözési idényre (50).

Első esetben arra kapunk választ, hogy az öntözőművek a legnagyobb igény- bevétel időszakában, milyen hatásfokkal dolgoznak. Az így számított érték főleg a berendezések műszaki színvonalát jellemzi.

Második esetben a hatásfok arra jellemző, hogy a termelés szervezése során mennyire vették figyelembe az öntözőrendszer adta lehetőségek minél hosszabb időszakra terjedő egyenletes kihasználását.

Az öntözőrendszer hatásfoka

ahol rj = az öntözőrendszer hatásfoka; Wh = a növényzet által fogyasztott öntözővíz mennyisége (m3); Wmax = a vízkivételi mű teljesítőképessége (m3) a vizsgált időszakban.

A vízkivétel teljesítőképességét csak olyan esetben indokolt a hasznosított vízmennyiséggel összehasonlítani, ha az öntözőrendszer teljesen kiépült és mód van az összes igénybe vehető vízmennyiség hasznosítására.

Ott, ahol az öntözőrendszerben az öntözőtelepek még nem mind épültek meg, javítótényezőt kell figyelembe venni. Ezt az öntözőrendszer kihasználási fokának nevezzük és a következőképp számoljuk:

ahol = az öntözőrendszer kihasználási foka; WbI = a vízkivételi műnél üzemzavar mentesen kivett teljes öntözőmennyiség (m3).

Az üzemzavar miatt keletkezett kieséseket a Wbr értékének meghatározásakor figyelmen kívül kell hagyni, azaz az üzemzavar ideje alatt kiemelni elmulasztott vízmennyiségnek a Wbr értékében benn kell foglaltatnia.

284