Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)

Vízgazdálkodás

intézkedésnél az adott időpontban épp szükséges beavatkozás irányát, mértékét illetően.

A vízháztartási helyzetet jellemző nyilvántartásnak lényegében ki kell terjednie a vízháztartási egyenlet minden tagjára.

A vízháztartási egyenlet egyes tagjai közül közvetlenül és egyszerűen nyilvántartható a csapadék, a vízháztartási egység területére mederben befolyó és mederben elvezetett felszíni vizek, a talaj víz-járás és a tározóterek mérceadatai alapján a felszínen tározott vízkészletek. Bonyolultabb a növényzet vízfogyasztásának (evapotranszspiráció) és a talajnedvességnek nyilvántartása. A talajnedvesség észlelése ugyan egyszerű eszközökkel megvalósítható, de ma még igen munkaigényes az elegendő számú minta vétele, szárítása és számítása.

A vízháztartási helyzet áttekintő értékelését a vízháztartási elemek folyamatos, évenkénti összesítésével és a kedvező helyzethez való viszonyításával célszerű megoldani. összehasonlítási alapul minden területre ki kell dolgozni az 50%-os valószínűséggel várható helyzet esetében végrehajtandó intézkedéseket. A folyamatos észleléssel nyilvántartott tényleges helyzettől függően azokat egyik vagy másik irányban szükség szerint módosítani kell. Az alapesettől eltérő vízháztartási eseteket fokozatokba lehet sorolni. Fokozatonként lehet megállapítani a szükséges intézkedéseket, az egyes művek üzemeltetését szabályozó berendezések alapállástól eltérő beállítását. így a fokozatok meghatározásával az esetek jelentős részében a szükséges intézkedések leegy- szerűsíthetők. Fokozatonként kell előírni a levezető csatornahálózat zsilipjeinek nyitását, zárását vagy meghatározott helyzetbe állítását, a lefolyó vizek tározóba irányítását, átemelő szivattyútelepek

149. ábra. A vízgazdálkodás általános terve