Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízgazdálkodás
Vízgazdálkodás Az előzőek során láttuk, hogy hazánk éghajlati viszonyai között a mezőgazdasági termelést éppúgy korlátozhatja az időszakonként előforduló túlzottan csapadékos időjárás, mint a növények vízigényét ki nem elégítő aszályos időszakok kevés és kedvezőtlen eloszlású csapadéka. Szélsőséges helyzeteket teremtő időjárásunk szükségessé teszi, hogy a mezőgazdasági termelés biztonságának fokozása majd a termelés színvonalának emeléséhez szükséges jobb vízellátás érdekében beavatkozzunk a természet vízháztartásába. Mérsékeljük a szélsőséges időjárás hatását, csökkentsük mind a vízkárokat, mind az aszálykárokat. A beavatkozás mértéke, a szélsőségek kiegyenlítésének foka szoros kapcsolatban van a mezőgazdasági termelés színvonalával. Külterjes viszonyok között általában kisebb a károsodás mértéke, ezért a törekvés elsősorban az ínséget okozó rendkívüli esetek elhárítására irányul. A belterjesség fokozódásával egyre nőnek az időjárás szélsőséges jelenségeiből következő károk, s így egyre inkább indokolt, hogy a beavatkozások a kisebb mértékű időjárási ingadozások káros hatásának elhárítását is megoldják. Végül a belterjesség magas fokán nemcsak arra van szükség, hogy a vízháztartás menetét beavatkozásainkkal kiegyenlítsük, hanem hazai viszonyaink között a talaj nedvesSégi viszonyok nedvesebb irányba történő eltolása is indokolt. A nagy termések előállításához szükséges vízkészletet az átlagos csapadéknál nagyobb mértékben kell biztosítanunk. A vízgazdálkodás és a mezőgazdasági termelés kapcsolatának legjobb példája a vízgazdálkodás hazai kifejlődése. A múlt század elején a folyók szabályozása, árvizei elleni védekezés, második felében a belvizek elleni védekezés indult meg s valósult meg jelentős mértékben. Ezután fokozatosan jelentkezik az öntözés igénye, de sok kezdeményezés után jelentős fejlődésnek csak a termelés színvonalának újabb ugrásszerű emelkedése után, most kezd indulni. A vízgazdálkodás színvonalának emelése iránti igény mutatkozik ma meg a talajvédelem iránti fokozott érdeklődésben is. A termelés és vízgazdálkodás szintjének párhuzamos emelkedését szemléltetően jellemzi a Mayer L. —Babos Z. szerzők munkája, valamint dr. Kiss A. feldolgozásai nyomán összeállított 67. táblázat. A rendelkezésre álló korlátozott adatok miatt a belterjességet a szántóföldi terület egységére eső és gabonaegységben kifejezett átlagos termésmennyiséggel, a vízgazdálkodás színvonalának emelkedését az árvízvédelmi összes gáthossz, a belvízvédelmi összes csatornahossz, és az öntözésre berendezett terület nagyságával jellemeztük. Ugyanez az összefüggés nemcsak a történelmi adatsorokkal, hanem a mai 279
