Oroszlány István: Vízgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1963)
Vízgazdálkodás
67. táblázat. A vízgazdálkodás fejlődése Magyarországon Kiss A.—Babos Z.—Mayer L. adatai nyomán Évek 1850 1870 1895 1915 1935 I960 1 ha szántóföldre jutó termés G. E-ben (q) 8,5 10,0 14,5 14,9 14,0 19,8 Árvédelmi töltés hossza (100 km) 6,7 17,2 26,5 33,0 43,7 43,5 Levezetőcsatorna hossza (100 km) 6,2 11,7 45,3 113,6 173,1 268,6 Öntözött terület (1000 ha) 1,6 1,9 7,7 9,0 11,0 100,0 gazdaságok termelési és vízgazdálkodási színvonalának kapcsolatában is kimutatható. Másképp értékeli az öntözés fontosságát a kezdeti nehézségekkel küzdő szövetkezeti gazdaság, mint a megszilárdult, jó eredményeket felmutató szövetkezet vagy mint a legmagasabb termelési színvonalon álló állami gazdaság. Az első esetben az öntözésnek csak a nagy termelési értéket adó kertészetben adnak szerepet, a másodiknál már sokkal szélesebb területen, de még legtöbbször csak azzal az igénnyel, hogy az öntözés a j ó csapadékellátottságú esztendők talajnedvesség viszonyait biztosítsa, míg a magas termelési színvonalon álló állami gazdaságokban a célkitűzés már olyan vízháztartási viszonyok kialakítása, mely lehetővé teszi a szárazgazdálkodással kedvező esetben elérhető terméseredmények lényeges meghaladását is. A szélsőséges éghajlati viszonyaink miatt szükséges különböző irányú beavatkozások egységes irányítása különleges felkészültséget kíván. Ezért foglalkoznunk kell még röviden a vízháztartási viszonyok korszerű nyilvántartásával és a vízgazdálkodási tevékenység értékelésével. A VÍZHÁZTARTÁS NYILVÁNTARTÁSA Mint láttuk, egy-egy öblözetben a termelés színvonalának emelkedésével egyre szaporodnak a különböző célú kultúrtechnikai beavatkozások. Először csak a szélsőséges, nagy kárral járó vízháztartási helyzetek megelőzése, elhárítása a feladat. Később minél magasabb a termelés színvonala, annál gondosabban kell szabályozni a vízháztartást befolyásoló tényezőket, annál kisebb eltérést szabad csak megengedni a termesztés igényei által megszabott kedvező helyzettől. Az éghajlatunk által megszabott sok irányú szélsőséges vízháztartási helyzetlehetőség sok irányú beavatkozást tesz szükségessé. A vízháztartás egyre jobb szabályozása, a kedvező állapottól eltérő megengedhető különbségek csökkentése egyre bonyolultabb berendezéseket és gondosabb vízgazdálkodást kíván meg. A sokoldalú és gondos vízgazdálkodás ma már nem végezhető oly módon, hogy a vízháztartási helyzet káros eltolódásának bekövetkezésekor igyekszünk menteni a menthetőt; csak a károk észlelésekor erősítjük az árvízvédelmi töltést, vezetjük le a meggyűlt felszíni vizeket, öntözzük az aszály hatására sínylődő növényzetet. A korszerű magas színvonalú vízgazdálkodás a mai fejlett nagyüzemekben csak gondos helyzetfeltáró és nyilvántartó munka alapján, a megelőzésre törekvő, tervszerű munkával oldható meg. Különben megsínyli a mezőgazdasági termelőmunka. Az árvízkárok elhárítása érdekében kiépítettük az árvédelmet, megszerveztük 280
